Sukoró

„A beruházók egyik fő konkrét kérése az volt, hogy a beruházás céljára kiszemelt ingatlan együttes tulajdonát ingatlancsere útján szerezhessék meg. Indokként arra hivatkoztak, hogy el szeretnék kerülni a pályázat esetén szükségszerűen megjelenő versenytársakat. Ezzel biztosan és gyorsan hozzájutnak a földterülethez. A befektetők tartottak ugyanis attól, hogy pályázat esetén esetleg nem ők lennének a nyertesek.”

Miért is emeltem ki ezt a négy és fél sort a Gyurcsány vs főügyészség párbajból? Az indok egyszerű.

Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjének válasza az indok, Kálmán Olga kérdésére az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Ezek szerint (mármint Fazekas szerint) egynél több befektető jelentkezett akkor és ott, ugyanerre a területre, ugyanolyan befektetési célzattal. Hogy mennyi, azt Fazekas nem volt hajlandó elárulni, csak sokat sejtetően mosolygott. Holott Kálmán Olga többször is kérdezte Fazekast, hogy számszerűen mennyi potenciális befektető volt? Egy, kettő, vagy több? Erre volt a válasz a mosolygás, ami nekem inkább somolygásnak tűnt.

Holott a vád alapja pont a versenytárgyalás elmulasztása. Ebben az esetben nevesíteni, vagy legalábbis számszerűsíteni kellene azt a tényt, hogy valakik, vagy valamik versenyhátrányba kerültek. Ilyen befektető viszont nem tűnt fel. A Gyurcsány elleni feljelentést sem a szenvedő fél eszközölte, hanem az LMP-s Schiffer András, aki nem volt érintett(?!) az ügyben.

A fenti idézetben sem konkrétumként merült fel egy konkurens befektető, hanem esetlegességként, „szükségszerűen megjelenő versenytárs” megfogalmazásban, ami feltételes mód.

A másik érdekesség, hogyha már feltételezéseknél tartunk: Miféle haszna származhatott az érintett feleknek? (A kormány tagjaira gondolok, avagy az ügyészségi megfogalmazás szerint „kormányzatnál felelős állami képviselők”.)

Köztudott, hogy egy versenytárgyalás micsoda korrupciós erőket tud megmozgatni, különösen egy kiemelt beruházásban. Akkor miféle indok mozgathatta ezeket a kormányzatnál felelős állami képviselőket? Avagy a saját lehetőségeik ellenségei lennének?

Nem valószínű. Inkább az feltételezhető, hogy – ellentétben Fazekas állításával – nem volt, vagy nem lehetett semmiféle domináns konkurencia, aki ilyen volumenű beruházást tudna foganatosítani. A kormány pedig nem akarta elszalasztani a lehetőséget egy bizonytalan, csak ígérgető beruházóra, aki a versenytárgyalást csak pénzszerzésre használná fel, a végén pedig nem csinál semmit. (Az elmúlt években számos olyan versenytárgyalásról tudunk, ahol a résztvevő felek visszaléptek a későbbi győztes javára, vagyis semmi más céljuk nem volt, mint a győztes fél manipulálása, megpumpolása.) Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kormánynak lehetősége lehetett arra, hogy a vonatkozó törvények értelmében pályázatot írjon ki, de olyan feltételekkel, ami csak egyetlen befektetőnek kedvez. Erre is számos példa van a rendszerváltás óta, és minden kormányzati szerv - kezdve a minisztériumokkal, és az önkormányzatokkal bezárólag – él (élt) is a lehetőséggel. A fenti konkrét esetben miért nem tette? Nyilván azért, mert mindaz, amit a főügyészség állít nem tény, csak tervezet.

Summa sumarum: Száz sebből vérzik az ügyészségi vád. Jogos a koncepciós-per gyanúja, arról nem is beszélve, hogy az Orbán-kabinet jelenleg sorozatosan él a pályázat nélküli döntések meghozatalával úgy, ahogyan tette azt az első Orbán-kormány alatt is. De tulajdonképpen mindegy! A vádnak a bírósági szakaszban fel kell tárni azon befektetők névsorát, akik ki lettek zárva a pályáztatás lehetőségéből. Csak így, és csakis ebben a formában tudja hitelessé tenni önmagát és bizonyítani azt, hogy az állam kárt szenvedett volna. Ha az a volna ott nem lett volna! (telekcserék realizálódása, stb.) Sajnos - ismervén a mai politikai eljárásokat  - sec-perc keríthetnek egy fantomcéget ilyen-olyan mondvacsinált befektetési céllal. Az sem lehetetlen, hogy egészen véletlenül a svájci Zollikonból.