MOL, INA és a többiek

Olvasván a Népszava folyamatos híradásait - többek között a MOL nyílt levelét a horvát polgárokhoz - több kérdés, valamint kétely is felmerülhet az olvasóban:

1 Ha 2008-ban (a pénzügyi válság kellős közepén) a MOL képes volt az INA olajvállalatnak olyan mértékű segítségnyújtásra, amely  szerint (MOL nyilatkozat):  „…a MOL fizette hónapokon keresztül az INA olajszámláját, … a MOL fizette az INA összes alkalmazottjának bérét, …a MOL nyújtott hitelt, valamint törlesztette az INA összes adósságát…”, akkor nem is lehetett olyan nagy bajban a magyar gazdaság. Úgy is mondhatnánk, hogy a magyar olajcég jól sáfárkodott a részvényesek pénzével, ellentétben Orbán Viktor és a papagájkommandó állításával. Mi több, olyan jól, hogy az INA az idén rekordmagasságú profitot jelentett be.

2 A Szurgut volt az, amely kihúzta a magyar olajcéget a slamasztikából azzal, hogy – az akkori részvény-szerkezetet figyelembe véve - felvásárolta a 22%-os részvénycsomagot, sőt, még azt is meg merte tenni, hogy a szabályzat ellenére sem  tárta fel a tulajdonosi szerkezetét, amivel teljesen lebénította a  MOL felvásárlását. Így megakadályozta, hogy az OMW osztrák olajmulti szőröstől-bőröstől felfalja a magyar olajcéget. Ha nem így tett volna, nagy valószínűséggel úgy a MOL, mint az INA már nem is létezne, és a horvát (és mellesleg a magyar) állam most az osztrákokkal küzdhetne. Kérdés, hogy akkor most átkozni, vagy áldani kell a Szurgut manővert?

3 Érdekes momentum a Szurgut-részvények kivásárlása is, amivel a „spórolós” Orbán-kabinet mintegy 500 milliárdot bukott (IMF hitelből), úgy is mondhatnánk tapsolt el egy „nemzeti érzéstől” felajzott pillanatában, amit a részvényesek zsebéből nem tud visszatömni (Ha így tenne, már futhatna is. Jó gyorsan), ergo: a magyar adófizetők zsebéből vesz ki. Mi több a döntően magyar részvényeseken nyert a Szurgut  cca. 500 millió eurót. Brávó! Igazán jó üzlet volt.

4 A MOL mostani részvény- és tulajdonosi szerkezete lehetővé teszi, hogy a magyar állam soha nem tapasztalt mértékben beavatkozzon az energiapiac alakításába, mesterségesen szabályozva pl. piaci árakat, amit majd a későbbi generációk fognak kamatostól megfizetni. És itt jön a képbe az MVM. A kabinet nem enged betekintést az MVM jelenlegi szerepébe, abba a hintamanőverbe, amihez képest az állítólagos 2007-2008-as „Kapolyi-biznisz” csak utcai csencselés. (Micsoda véletlen, hogy ott is felbukkant egy horvát üzlet, egy kifizetett, de nem tulajdonolt ingatlan-ügy kapcsán. Mert mire is ment akkor a pénz? Nem tudjuk. Az ügy elsikálva még a Budainak, de még a legfőbb ügyésznek is.). Gyanítom, hogy Orbán Viktor az E.ON üzletet is olyan sikerrel bonyolítja, mint a Szurguttal, mert a németek sem hülyék. Nem véletlen Lázár Jánosnak, a Fidesz frakcióvezetőjének freudi elszólása, miszerint: „…Nagyon sok pénzt lehet itt csinálni, nagyon sokat.” Kérdés, hogy kinek? Egy-két - most már nevezhetjük nyugodtan a nevükön - oligarchának valószínűleg, de a magyar lakosságnak biztosan nem.

5 Végül, de nem utolsósorban a titkosításokról, „kémkedési” ügyekről: Nem kell ahhoz nagy látnoknak lenni, hogy észrevegye az ember a kilógó lólábat, (legalábbis túl erős a fennálló gyanú). Anno, még az eredeti tőkefelhalmozás (de szép szópár) korában, az energiaszektor privatizálásakor, átalakításakor, a szőke olaj sötétítésekor jött divatba a 80 évre titkosítás. Nem véletlen, hogy most, a „Szilvásy–ügy” kapcsán is ez a módi, hiszen már az „UD-lehalgatás” folyamán is – micsoda fatális véletlen – felbukkant egy „oligarcha” neve. Nevezetesen egy MOL főrészvényes és egyben bankvezér neve, aki szereti a focit.  Nyilván nem nehéz kitalálni kiről van szó.

Szóval tényleg sok pénzt lehet itt csinálni. Túl sokat! Csak győzzük kifizetni, ha másból nem, segélyből, magán-nyugdíjból, stb. Az sem mellékes, hogy az oligarchák nélkül nincs politikus. Még olyan „nagyformátumú” sem, mint Orbán Viktor.  Nem véletlen, hogy ők szinte érinthetetlenek, és a „vezér” is csak kesztyűs kézzel mer hozzájuk nyúlni. Ha valamelyiküket csak egy kicsit is megpiszkálná, pillanatok alatt oda lenne a nemzeti büszkeség, de még a magyar gazdaság is, mert Orbán azért mégsem egy Putyin, bármennyire is szeretne az lenni.

Konklúzió: furcsa mód mocskos dolog ez! Nemcsak nálunk, de az egész világon, de a 80 évet azért túlzásnak tartom.

És nem kell olyan látványosan felháborodni annak, aki hazudik éjjel-nappal, egy olyanon, aki csak mondja, mert nem mindenki viseli el a rossz színészetet.