Árja-magyar

Érdekes olvasmány került a kezembe a minap. Az 1935-ös német árjatörvény és annak 1938-as, Dr. Molnár Ákos-féle fordítása:

A „nem árja” tisztviselők jelenléte nemkívánatos, a közalkalmazotti státuszból eltávolítandók, állampolgári jogaik korlátlanul korlátozhatók – legalábbis az 1935. szeptember idusán, a Reischtagban meghozott, kis náci törvény értelmében.

Az ember fia már csak olyan, hogyha ilyesmit olvas, akkor gondolkozik és ilyenkor az ember fia asszociál is, különösen a mai – Orbán Viktor fémjelezte – magyar „jóléti-társadalomban”.

Olyasféléket például, hogy tulajdonképpen kit is nevezhetünk „nem árjáknak”, mondjuk 2011-ben, a szimplán Magyarországgá avanzsált Magyar Köztársaságban.

Esetleg azokat, akiket egy bizonyos D.(F).T. monogramú, kiváló uniós képviselő, aki dicséretesen bő szókincsével egyszerűen ”Szerencsétlen Dilis Szarháziaknak” aposztrofált? Esetleg azokat az ellenzéki képviselőket, önkormányzati-közgyűlési ellenzékieket, akiket a mostanság oly’ magas pulpitusról  „…azok maradjanak csendben!”, illetve „…Pofa be!” jelszóval illetnek? Nyilván ők is közéjük tartoznak, de most ne zsidózzunk, mert tény, hogy az igaz magyar árja is ezen a csecsbimbón nevelkedik (nevelkedett), de most nem ez a lényeg…

Manapság a leginkább nem-árják a közalkalmazottak (rendvédelmiek, egészségügyiek, oktatásügyiek, stb.), illetve a felekezeten-, és (egy)házonkívüliek (értsd: hajléktalanok). De ide lehet sorolni a munkán és emiatt egyre inkább magukon kívülieket, akik feje felett a kényszermunka rémkardja lebeg, és végül - de nem utolsósorban - a nyugdíjasokat.

Mind-mind megannyi „nem árja”, akik annyit is érnek.

És azt susogják a keleti szelek, hogy még csak most kezdik gyarapítani a nem-árják amúgy is népes táborát a dolgozók érdekképviseleti szervezetei. Azok a nem árja bohócok, akiknek az orra nem a sárga valamely árnyalatában tündököl.

Összefoglalva:

A magyar föld rögvalóságán meggyökeredzett, 2010 tavaszán szárba szökkent kis népi nacionalizmus, 2011 nyarára olyan sajátos „árjatörvényt” termett, amelyet nem megrágva, csak lenyelve bárki maga is árjává válhat. Nem kell más hozzá, csak egy kis mennyiségű és magas cukortartalmú (lásd: CBA és COOP) narancslé, meg persze igénytelen gyomor.

Ugyanakkor - ha a mi ungarische  reischtagunk fura-ura úgy akarja - a „nem árja” jelölést is megkaphatja bárki. Sec-perc. Még tetoválni sem kell.

Elég egy vonalkód!