Áll a bál Kertész Ákos szerencsétlenül elsült véleménye miatt. Ámbár az is megérne egy misét, hogy mi is késztette az írót arra, hogy ennyire elragadtassa magát. Mindegy, spongyát rá – mondaná Virág elvtárs, én meg azt, hogy akinek nem inge az ne vegye magára!
Közben meg azt látom, hogy sokan nem tudják, hogy milyen inget is vesznek fel, sőt, több inget is próbálnak magukra cibálni.
Van, aki a nemzeti önérzet ingét, és van - mint a Jobbik, aki már odáig merészkedik, hogy büntetőjogi ügyet kreálva a bíróság elé vinné az ügyet közösség elleni izgatás, rágalmazás, becsületsértés vádjával –, aki a hülyeségét. (Abba az apróságba most ne is menjünk bele, hogy amíg az első büntetőjogi, addig az utóbbi kettő polgárjogi kategória.) Érdekes, hogy - jelen esetben - a szólás és véleményszabadság ingét senki sem akarja magára erőltetni, másról lerángatni viszont annál inkább. Persze, ha a különböző ellenzéki médiák esetében sikerült az elhallgattatás miért ne sikerülhetne egyének esetében is. Furcsa mód pont olyanok teszik ezt meg, akik a leghangosabban kiabáltak a szólás és véleményszabadság korlátozása ellen, mondjuk 2006-ban, 2008-ban, vagy egy valóban izgató hírportál, a Kurucinfó betiltása ellen.
Hogy is van ez? Amit szabad a Jupiternek…?
Ha egy szélsőséges hírújság, avagy egy idióta csoportosulás genetikailag jellemez egy etnikumot, országot, teljes vallási csoportot, az nem meglepő. „Szimpla rasszizmus” - szokták volt mondani és túllépnek rajta.
Ami most van, az viszont több ennél. Sokkal több! Immáron parlamenti szintre emelkedik a fene nagy „nemzeti önérzet”. Olyan szintre, ami már veszélyes, és nem csak az egyénre, de a társadalomra nézve is.
Az állítólag független és önálló véleménnyel küszködő köztársasági elnök nem csak puhatolódzik, hanem nyilvánosan kér véleményt olyan alapvető alkotmányjogi kérdésben, ami rá és csak rá vonatkozik. Kínos! Roppantul kínos, ha a köztársaság elnöke nincs tisztában a jogaival, s mellesleg cseppet sem kendőzve, hogy egy, azaz egy ember célzatos meghurcolásáról van szó. És kitől is kér véleményt? Nem az alkotmánybíróságtól, nem! A kormányfőtől! Világos?
Egy parlamenti párt följelent az egy, azaz egy embert az egyéni véleménye miatt. Hol? Hát az ügyészségen! Világos?
Világos! Mint a Nap.
Itt már rég nem egy nyüves Kossuth-díjról van szó! Itt a vélemények állami szintű korlátozásáról, fenyegetéssel, retorzió kilátásba helyezésével.
És olyanok teszik mindezt, akik már évek-, évtizedek óta tűrik (Mit tűrik! Propagálják és támogatják!) azt, hogy akár a cigányságot, akár a zsidókat, genetikailag véleményezzék, nem éppen pozitív értelemben. A fagyi most visszanyalt és prüszkölést váltott ki.
Lehet prüszkölni a „genetikailag alattvaló” kifejezésen, de az alattvalón nem. Alattvalóként viselkedtünk történelmünk nagy részében és ezt tagadni nem csak álságosság, hanem bűn is.
Alattvalóként hoztuk a zsidótörvényeket. Alattvalóként hajtottuk a doni vágóhídra, vagy tereltük vagonokba fiainkat és lányainkat. Alattvalóként kísértük honfitársainkat a rakpartra és lőttük a Dunába. Alattvalóként hoztuk létre Recsket. Mi! Sajátkezűleg! És ez csak a közelmúlt történelme. Akkor miről beszélünk?!
Ha ilyen gyakorisággal történik velünk az alattvalói viselkedés, akkor jogosan merülhet fel a „genetikailag” kérdése. Nem megsértődni kellene, hanem sokkal inkább önkritikát gyakorolni. 1989 óta van lehetőségünk kikerülni ebből a sztereotípiából. Élnünk kellene vele és nem visszaélni. Fiatal demokráciánkat nem kellene feláldozni a feledés és sértődés oltárán.
Scmitt Pál egy nagyon veszélyes bombát élesített, a Jobbik meg még tüzet is rakott alá. Nem kellene megvárni, amíg felrobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése