"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2011. szeptember 15., csütörtök

Nyílt levél Kertész Ákoshoz

 

Szerettem volna úgy kezdeni ezt a levelet, hogy „Kedves Kertész Ákos!”, de - bármennyire is kedvesek szívemnek írásai, bármennyire is kedvelem kiállását, humanizmusát, egyáltalán emberségét – mégsem tehetem. Részint azért, mert személyesen még sohasem találkoztunk.

Tehát:

Tisztelt Kertész Ákos!

Kérem, tegye meg az én kedvemért (és még számos demokrata kedvéért is), hogy adja vissza a Kossuth-díját! Higgye el, az Ön számára már semmit nem jelent. Nem lesz szemernyivel sem kevesebb egyetlen korrekt, becsületes magyar szemében sem.
Ugyan már! Kinek kell az a nyüves plecsni?!
Küldje vissza nekik! Nekik, a „magunkfajtáknak”, ahogyan azt a Kedves Vezető mondta. (Ezt sem ő találta ki a saját kútfejéből. Plagizált, mégpedig egy bizonyos Morvai Krisztina nevű úrhölgytől, a nemzet ügyvédasszonyától. Minő fatális véletlen!)
Adja csak vissza nyugodtan! Igaz, hogy nem ők adták, de kapják ők, és kenjék a hajukra.
Csomagolja be egy újságba (én a Helyi Témát javasolnám, az jön kéretlenül, ha kell, ha nem) és adja fel úgy post restante, mondjuk Schmitt névre (Sándor-palota, félemelet jobbra).
Egy - genetikailag nem valószínűsíthetően (persze semmi sem lehetetlen), de személyiségében mindenképpen - alattvaló biztosan felbontja. Tán’ még alá is írja. Aztán legyen vele boldog, vagy adja annak a másik alattvalónak, aki majd kiteheti a kisasztalra másodiknak az előző mellé, oszt jónapot.
Azt mondják, hogy a Kossuth-díjasok egy illusztris társaság. Pár kivételtől eltekintve valóban az volt. Volt!  Mert manapság azt veszem észre, hogy egyre hígulnak. Nem többen, csak sűrűbben vannak. Nem hinném, hogy Ön szívesen vegyülne ezzel a… „tömeggel”. Egy Kertész Ákos nem lehet statisztikai adat!

Nem vagyok biztos benne, hogy levelem megjelenik (a miértet Németh Péter a Népszavában igen plasztikusan ecsetelte), de ha mégis, úgy zárszóként tisztelettel kérem ismét, hogy adja vissza a Kossuth-díját!
Értünk demokratákért, a fiatal magyar demokráciáért, egyáltalán; a magyarokért!

Így ismeretlenül is baráti üdvözlettel:

Kobzi János

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése