Legyen világos!

„Legyen világos: a Fidesz-kormány ideje alatt kimutathatóan súlyosabb az uniós források nettó ellopása, mint bármikor; ezt már ők maguk sem titkolják, vagy szégyellik.” - többek között ilyen és ehhez hasonló mondatokat közölt nyílt levelében Újhelyi István MSZP-s politikus, nem mellesleg az MSZP EP képviselője.

Nos, akkor hát legyen világos:
Világos, hogy az efféle freudi elszólást csak olyan ember produkálhatja, aki maga is gyakorolta a bármikori nettó ellopás tényét. Tudni illik, itt a hangsúly a „bármikor” időhatározón van. A „bármikor” a Fidesz-éra előtt bizony MSZP-s időket jelent és azt, hogy akár ebben az érában is megtörténtek az uniós források ellopásai, csupán a mértékkel van gond. Legalábbis Újhelyi szerint.

Az is világos ezek után, hogy a híres-hírhedt „Öszödi beszéd” kimutathatóan legsúlyosabb következménye bizony a rámutatás a párt önértékelési hiányosságaira. Ha akkor és ott az MSZP megköveti magát és annak az összefogásnak csak töredékét mutatja, amit manapság a Fidesz produkál, most nem tartana ott az ország, ahol. Helyette nímandok, súlytalan percemberkék magyarázták-magyarázzák a népnek a tutit, mert hisz a jelszó; Túlélni bármi áron! Akár az ország élete árán is. Elébb Bajnai, majd Mesterházy, végül Botka, s most Újhelyi. Csak azon csodálkozom, hogy ezek a politikusszerűségek még mindig szívhatják az ország vérét.

Remélem az is mindenki számára világos, hogy Magyarországot egyértelműen az uniós források tartják életben. Ahogy a politikai pártokat is. A korrekteket ugyanúgy, ahogy a korruptakat. Ennek hiányában már régen olyan mélyre süllyedtünk volna a politikai-gazdasági élet mocsarába, amelynek következménye vagy anarchia, vagy diktatúra. Ámbár az utóbbi felé egész jó ütemben haladunk, különösképpen a brexit vonatkozásában és abból a tényből, hogy ennek hatására az EU pénzügyi elosztási rendszere és annak ellenőrzése jelentős változások elé néz. Ha lassan is, de ébredezik egy hatásos uniós kontrolling, amit például egy olyan velejéig korrupt tagállam, mint Magyarország és annak kormánya nehezen viselne el.

Világos, hogy az Orbán-rezsimnek csak egy lehetősége van a számonkérés elkerülése, valamint a túlélése érdekében, mégpedig az előremenekülés. Ez orbáni nyelven elsősorban az ország kivezetését jelenti az Unióból, egy mindenre és mindenkire kiterjedő diktatórikus jogrendszer kiépítése (ami már be is következett), valamint nem utolsó sorban magához hasonlóan korrupt és demokráciatipró szövetségesek keresése és azok támogatásának megszerzése. Gondolok itt a putyini Oroszországra, akinek cseppet sem mindegy, hogy milyen bábkormány ül, egy Európa közepén, stratégiai ütközőzónát képező, ország élén. De említhetném akár Azerbajdzsánt, Líbiát, Katart, Törökörszágot, Iránt, és egyéb olyan országokat, ahol nem éppen jellemző az alkotmányos és emberi jogok tiszteletben tartása. Ugye világos, hogy az Orbán-kormány miért köt „örök és megbonthatatlan” barátságot ezen országokkal? Akik azt hiszik, hogy az ország érdekében történnek a dolgok, azok számára még nem gyúlt világosság. Mert itt kizárólag a rengeteg, még magánzsebbe tüntethető pénzről, és a hatalom birtoklásáról van szó. Semmi másról. Borzasztó nagy tévedés azt hinni, hogy Orbán akár a kisujját is mozdítja Magyarország érdekében. Az ő mozgatórugója az egoizmus, a hatalomvágy és ennek érdekében a nacionalista érzelmek kihasználása, felkorbácsolása.

Szomorú, hogy ezen céljai elérése érdekében bőven talál olyan partnereket, mint például a magát szocialistának, demokratának, mi több, szociáldemokratának valló Újhelyi István. A gond csupán az, hogy ez sokak számára (mint ahogy Újhelyi számára sem) még mindig nem világos.