Hülyeségszilánkok LXX

„A vár az ideális és tradicionális helyszín az ország irányítására” – osztotta meg velünk, nyílván nem saját kútfőből származó gondolatait, Lázár János főminiszter.

E kijelentéssel nekem több problémám is lenne.
Elsősorban talán az, hogy akkor vajon mire van a parlament? Talán dísznek (funkcionálisan már most is az), esetleg egy jó kis képzavarral - bokrétának a Duna kalapján? Esetleg egy alkotmányos monarchia megalapozására tett kísérletet próbál belénk sulykolni Lázár? Há’ má’ mé’? Ott vannak azok az angolok a maguk királynőségével és milyen jól működik a dolog. Kis szír-szőr ugyan a levesben, hogy ott a királynőnek köze nincs a parlamenthez és az ország irányításához. Legfeljebb reprezentatíve, ahogy nálunk bizonyos államfőknek. De majd változtatunk rajta. Mi! Nem véletlenül lakozik a ködös Albionban többszázezernyi magyar migráns. Ők a mi előörsünk. Úgy el lesznek foglalva. hogy… nagyon. És aztán majd irányítva lesznek, úgy ideálisan és tradicionálisan, természetesen királyilag, mert a nőnek a konyhában a helye, meg különben is plíz mádám mindenkinek. Elvégre erre megy ki a játék. Ugyanis van náluk egy cezaromániás törpezseni, akinek feltett szándéka, hogy onnan a magasból tekint le az ő népére. No persze nem mindegy, hogy egy sámli a pulpitus jótékony takarásában, vagy a várhegy. „Lássátok feleim szümtükkel, hogy én, és csakis én állhatok fölöttetek, a magam fenségességében… mert én megígértem a kölkeimnek… ha bele döglötök, akkor is. Ja, és hogy el ne felejtsem: A ti adóforintjaitokból Tisztelt Hölgyeim és Uraim”.

Hát valahogy így! Ez lehet a vezérfonala Lázár megvilágosodásának és egy örökké visszatérő lázálomnak. A Duna jobbján a királyság egyszemélyi tradicionalitása, a balján meg a parlamentáris demokrácia, melyek jelképei a Duna tükrében feszülhetnek egymásnak. Ennél kifejezőbb nem is lehetne az ország abszolút megosztottsága.