Abszurd poloska

Van egy hely a nagyvilágban, nevezzük Abszurdisztánnak. Lakói az abszurdok. Már az is abszurd, hogy miként létezhetnek még egyáltalán a Földön. Csodájára is járnak a nemzetek. Persze ők még nem tudják, hogy az abszurdok magán az abszurdon élnek, azt eszik és isszák, abban hemperegnek, az a varázsszer, az égi manna, a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Abszurdisztánban az abszurd amolyan nemzeti sport, űzi szinte mindenki, hobbi-szinten, vagy hivatásszerűen, kicsik és nagyok egyaránt. Apropos sport: Az abszurd sport olyannyira abszurd, hogy szinte elképzelhetetlen. A kicsik abszurdsportolnak, természetesen abszurd módon a tornaterem helyett a folyosón vagy utcán, a nagyobbacskák meg az abszurd módon üres stadionokban. De Abszurdisztánban abszurd az egészségügy is. Ennek ékes példája az abszurdan magas egészségbiztosítás és az ennek megfelelő, abszurdan alacsony ellátási színvonal. Az abszurdok maguk viszik a kórházba az eszközt és felszerelést, a gyógyszert, néha magánzsebből fertőtlenítenek, vagy kifestenek egy-egy korházi részleget, ad abszurdum olykor meg is operálják magukat. Persze ezzel csak csínján, mert az abszurd az ilyesféle életmentő műtétet nyomban sarlatánságnak kiáltja ki, és abszurd módon feljelenti a „maszekolót”. Ugyanis jó, ha tudod, Abszurdisztánban a saját tested sem a sajátod. Mert az abszurdoknál, a tulajdonjog is abszurd. Ez egy sajátosan abszurd elvben nyilvánul meg, amely leginkább az abszurdisztáni politikai-, vallási- és gazdasági vezetőknél érhető tetten, és valahogy így fogalmazható: „Ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz semmi közöd”. És mintegy non plus ultra, ezt még törvénybe is iktatják. Ugye mennyire abszurd?

Abszurdisztánban minden abszurd, még flóra és fauna, a növény és állatvilág is, de főleg a haszonállat-világ. Egy kecske például képes eltartani egy egész családot. Mindezt teszi havi 47 ezer forintból, és még a káposzta is megmarad. Legalábbis az abszurd gondolkodók abszurd agyában. Abszurdisztánban rendkívül kedvelik a disznókat is. Manapság főleg a muzulmánképes mangalica a menő. Hogy a muzulmánok ezt abszurdumnak nevezik, az csak az abszurdok szemében abszurd. Az abszurd marha pedig attól abszurd, hogy szürke. Amolyan sötétszürke. És egyre szürkébb és egyre sötétebb, ugyanis egy magára valamit is adó, bérchágó ősabszurd gyűlöli a színeset. Így hát cseppet sem meglepő, hogy az abszurdok legnagyobb kedvence a birka. Minél több van belőle annál jobb. Mármint az abszurdok abszurdjainak. Az abszurdok arról híresek, hogy a birkáikat abszurd módon még akkor is képesek megnyírni, ha azok már csupaszok. Az is egyike az abszurd csodák egyikének. Az abszurd gazda pedig maga a megtestesült abszurd. Általában akkor a legrentábilisabb, ha keveri Gizikét a gőzekével és mind a tíz kurta műkörmével kaparja magának az abszurd gesztenyét.

Abszurdisztánban a fák sem nőnek az égig, s amelyik mégis megpróbálja, azt sürgősen kivágják, bebetonozzák, de leginkább mélygarázst építenek a helyébe. Ez az abszurd rend mind átvitt, mind a szó szoros értelmében. Akinek pedig ez nem tetszik… Nos, az mehet az abszurd sóhivatalba és még örülhet, ha nem a rácsos abszurdba. Mert az abszurd bűnös attól abszurd, hogy akkor is bűnös, ha nem az, és ennek folyományaként, akár évekig is rács mögött tarthatják. Ad abszurdum minden bizonyíték nélkül.

És itt érkeztünk el Abszurdisztán jelképéhez, szinte nemzeti totemállatához. Ó, nem! Nem holmi szárnyas-tollas jószágról van itt szó, nem is holmi csótányról, ámbár ez is nyugodtan lehetne Abszurdisztán kifejeződése. Ugyanis az egy négyzetméterre eső csótány-panel-proli abszurdviszonylatban, messze a csótányok állnak nyerésre. Szóval nem ezek a jellemzők, sokkal inkább a poloska. Az abszurd poloska. Ez egy olyan valami, ami szinte egyidős az abszurdok létezésével. Genetikailag kódolt kíváncsiságunk magában hordja a poloskaimádatunkat úgy a letűnt, mint a modern abszurd-korban. Régen – úgymond - biopoloskáink voltak, ruhán belül és nyaktól felfelé egyaránt, irtották is, ahol érték, de nem sok eredménnyel. Valahogy mindig megmaradtak. Szóban, vagy papírral, ceruzával, vagy háromperakármennyivel – egyre megy. A poloska élt, él és élni fog. Abszurdisztánban legalább is. Manapság a mechanikus, illetve elektronikus poloskákat szereti az abszurd. S hogy miképpen? Amolyan abszurd módon, abszurd leleményességgel és törvénnyel. Ugyanis Abszurdisztánban a poloska immáron védett állat, amiről a legtöbb abszurdnak nincs is tudomása. Az abszurd poloskát nem szabad birtokolni, használni, megölni, irtani pláne! Még ha az abszurd élete, becsülete is a tét. Az abszurd törvények szerint, aki felfedez, és abszurd undorral agyontapos egy abszurd poloskát - mi több, eme tényt még el is kottyantja az abszurd nyilvánosság előtt - az bizony súlyosan vétkezik, nota bene államsértést is elkövethet Abszurdisztán ellen, s mint ilyen, akár 8-tól 15 évig terjedhetően is bevarrható az abszurd kóterbe. Ugye milyen aranyos? Tipikusan abszurd, jellegzetesen Abszurdisztáni.