Vicc

Mottó:

„A széles tömegek kétszer örülnek egy politikus személyének. Egyszer, amikor felemelhetik, másodjára, amikor letaszíthatják.” (Mikszáth Kálmán – Két választás Magyarországon)

2016. március 15-e óta a magyar nyelvben különös értelmezést nyert a tréfa a vicc kifejezés. Pedig a magyar ember szereti és érti is a tréfát, mi több maga is előszeretettel gyártja azokat. Ám a viccelődésnek is meg van a maga határa, van amikor - Karinthy után szabadon - a viccben nem ismerünk tréfát. Cseppet sem vicces, ha egy kormányfő, illetve önálló gondolkodásra képtelen sleppje viccesnek, illetve tréfásnak gondolja az ifjú nemzedék nevelőinek elégedetlenségi mozgalmát. Az ilyen mondatok hallatán az embernek valahogy nincs kedve nevetni, sőt!

S hogy egyáltalán mi a vicc? Vicces, mi több közröhej, amennyiben egy kormányfő bőrig áztatja magát egy beszéd alkalmával, hogy megmutathassa, ő, és csakis ő lehet a nemzet vezetője (nemzet-vesztője?!). Röhejes volt, ahogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén bizonyította, hogy nincs még egy Havas Bertalan sem, aki - amúgy protokollárisan – egy nyamvadt esernyőt tartson a „kedves vezető” feje és az ő nagyszerű, saját kútfőből eredező, dicső mappája fölé. „Ázzon szarrá a világ, én akkor is legény vagyok a gáton” – volt a jelszó, mert tán ez is hozhat majd egy két szavazatot, elvégre a lengyelekre ezen a téren mégsem számíthat, meg aztán a bértapsolók sem tuti, hogy oda húzzák az ikszet, ahová a kétezer forint mutat. A szituációt az tette még inkább viccessé, amikor valaki a Kálvin tér felől azt találta kiabálni: „Mi van miniszterelnök úr? Nem tellik ernyőre? Hozzunk párat a Hősök teréről?”.

Szóval attól lett az Orbán-beszéd komikus, hogy a hangoskodó akkor még nem tudhatta; 15 ezer esernyő sorakozott fel az Andrássy úton. Akár egy hadrendbe tömörült római falanx. És egyiküknek sem akaródzott mosolyra húzni a száját.

Az sem kevésbé röhejes, hogy Orbán a fentebb említett „tréfát” a még meg sem történt, március végére tervezett, tanári tiltakozó sztrájkra értette (akkor még nem tudhatta, hogy a Volán-dolgozók is radikális akcióra készülnek, mert hát ott sincs minden rendben), vagyis akkor még vígan nevetgéltek, tréfálkoztak a Nemzeti Együtthülyülés és Remegés szeplőtlen képviselői, mi több megalázóan vulgáris kifejezésekkel illeték a tiltakozókat. Azt is csak a lakájmédián keresztül, mert szembeállni a nem éppen tréfás kedvű tömeggel - az valahogy egyiknek sem ment. Talányos nyúlbélák vágják az istenadta képébe értelmezhetetlen mondataikat, miközben minden ízében recseg és omladozik a bebetonozottság örökéletű tornya. Persze ha nem terepjárók és trendibuszok ablakai mögül szemlélnék a világot, nyilván észrevennék a mosolytalanságot, hogy rég eltűnt az emberekből a vicces kedv, ami pedig még a „vidám barakk” korszakában is oly jellemző volt a magyarra. Észrevennék talán azt is, hogy valahogy az emberek már nem vevők a komcsizásra, a libsizésre, a gyurcsányozásra, a visszamutogatásra. A „vakulj magyar” elv csak ideig-óráig működik. Az emberek végre megint nevetni szeretnének és nem azt, hogy a szemükbe röhögjenek. Az embereknek elegük van a hazugságokból, a mértéktelen harácsból, a következmények nélküli politikai rablásból.

Ha Orbán Viktor azt hiszi, hogy mindaz, amit manapság lát és hall az vicces, akkor borzasztó nagyot téved. Talán többször kellene kiszállnia páncélautójából. Meglehet - talán kínjában röhög? Így talán érthetőbb lenne. Ékes bizonyíték erre az a kínos szituáció, amelybe egy szigorú szűrőkön átesett egyenruhás orbáni „életpályamodell” keveredett Illés Zoltán, volt fideszes környezetvédelmi államtitkárral szemben. A Városligetben lezajló eseményt egyszerűen nem lehettet röhögés nélkül szemlélni, annyira szürreális volt egy rendőr agymentes kirohanása. Az pedig különösen kínos, hogy a még mindig fideszes Illés az eseményt követő napon kipakolt az egyik kereskedelmi médiában, rendesen leszedve a keresztvizet az orbáni rezsimről, mintegy bizonyítván a rendszer belső rothadását.

És ha még mindig van kedve Orbánnak nevetni, hát íme, egy újabb viccnek való: Az egyik Baranya-megyei település cigány származású polgármestere a cukisodó Jobbiktól kért segítséget pár renitens cigány megfékezésére. Nem ám Pintértől, á nem! Ugye mennyire tragikomikus az egész? Nekem valahogy egyáltalán nincs kedven nevetni. Sírni annál inkább.