Orbán megadóztatná a cafeteriát

Orbán Viktor szerint pénzesíteni kellene a béren kívüli juttatásokat, tehát a cafeteria-rendszert is. A kormányfő szerint az Európai Bíróság által kifogásolt Erzsébet és SZÉP kártya körüli anomáliák miatt van szükség a munkáltatók által gyakorolt kettős bérezések rendezésére.
A gond csak az, hogy a cafeteria-rendszer jelentős kedvezményt biztosít mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára, mégpedig az adózás vonatkozásában. Ezen kedvezményeket szüntetné meg a kormányfő által 2017-re beígért változtatás. Ugyanis a cafeteria  pénzkimélő megoldásai helyett életbe lépő kézpénzes juttatás (béresítés – O.V.) súlyos adóterhet róhat mind a munkaadó, mind a munkavállaló számára. Ezt pedig egyik fél sem szeretné.

Az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat kevésbé szól az EB kifogásairól (ellátó-szervezetek jogállása), sokkal inkább arról, hogyan lehetne újabb adóterheket kivetni a munkaadókra és munkavállalókra. Ugyanis nincs már mihez nyúlni. A nagy bevételi-rendszerek ezermilliárdjait ( lásd: MANYUP) már rég bekebelezte a nemzeti együttműködés mindent elnyelő rendszere, az autóipar nélkül pedig lennénk, akik voltunk, milliónyi kis Tóték csomagoló országa. Az új cafeteria-rendszer – már csak mennyiségi vonatkozásban is - sokkal inkább érintené a vállalkozói szférát, mint a közszférát, hiszen köztudott, hogy a közszférában dolgozók összegszerűen kevesebb cafeteriát kapnak, mint például a multik által foglalkoztatottak. Ez az összeg dolgozónként akár több tízezer forintos eltérést is jelenthet a versenyszféra javára.

Az sem elhanyagolható, hogy a közszféra dolgozói jócskán az átlagkereset alatti bérezésben részesülnek, tehát számukra még ez a kevés is sok. Egy uszkve 100-130.000 Ft nettót kereső dolgozónak igenis sokat jelent egy tízezres, adómentes cafeteria. Ha pedig ezt az Orbán-kormány béresíti, az törvényszerűen több járulékfizetést is jelent. Mondhatni: Ügyes! Hogyan kell az amúgy sem európai bérezést kapó magyar munkavállalóból az utolsó petákot is kisajtolni. Egyszerűen egy kormányrendelettel, ahogy az fideszéknél manapság szokás.

A versenyszféra ezt a tervezetet persze sokkal kevésbé tolerálná. Elbocsátások, munkahelyek megszűnése, a cafeteria elvonása, vagy akár a munkahelyteremtő beruházások megtorpanása. Mert azért egyetlen multi, nota bene, egyetlen humán-erőforrást biztosító vállalkozás sem ostoba. Nem véletlen, hogy a Munkáltatók Országos Szövetsége, vagy akár az OKIK meglehetős szkepticizmussal fogadta a kormányfő bejelentését. Tervszerűtlenség, kapkodás a jellemző, mi több, sokkal inkább az államkassza kiürülése, (Orbán kottyintotta el, hogy nő az államadósság), ami motiválja ezt az elsietett akciót.  Számos egyéb motiváció is lehet, de a legvalószínűbb, hogy a gazdaság stagnálása, Magyarország  immáron hosszú ideje tartó „bóvli” besorolása, és a hihetetlen méretű, milliárdokat számolatlanul szóró fideszes „sógor-komázás” az, ami a magyar gazdaság fejlődésének gátja. A nehéz ezermilliárdokat 2010 óta már lenyúlta a kormány, az Unió fenyegetéseit pedig nem tudja a helyén kezelni, marad tehát a kétségbeesett, Orbán fémjelezte ostoba kapkodás, és még ostobább fenyegetőzés. Közeledik 2018. Nem hinném, hogy a dolgozó tömegek tolerálnák ezt az újabb sarcot. Ezt látszik alátámasztani az Orbán-kabinet egyre másra hozott, érhetetlen és értelmetlen rendeleti dömpingje.  Amilyen például a bicskanytogató posta- és jegybanktörvényét követő  újabb „zseniális” akció, a cafeteria-rendszer tervszerűtlen és hozzá nem értésről tanúskodó átalakítása. Vagy nevezzük inkább sima rablásnak?!