Hyperloop

Egy amerikás milliárdos, bizonyos Elon Musk csőpostát álmodott. No, nem akármilyet, hanem afféle bio-csőpostát humánkapszulával. Szóval embereket csőpostálna, ezerkétszázzal per óra, ráadásul üvegcsőben, hogy mindenki lássa. Vagy nem. Ugyanis ha mondjuk egy Gripen suhan el úgy momentán szemmagasságban és hangsebességgel előttünk, abból ugye semmit sem látnánk. Legfeljebb a tudatalattink. És miért éppen Gripen? Mert hol is materializálódhatna a nagyívű terv, mint Budapest-Pozsony korrupciós viszonylaton, arccal a keleti nyitás (és a Déli bezárása) felé. Belegondolva azért adódik némi probléma a csővasúttal, hamár Gripen. Egy Mach1-el repesztő Griffmadár úgy cirka Magyarországnyi területen veszi be a kanyart, magasan a levegőégben, senkitől sem zavartatva. A Hyperlook hogyan viszonyul vajon a domborzathoz, a terepviszonyokhoz ugyanekkora sebességgel, megpakolva tengeribetegségben és klausztrofóbiában fetrengő politikusokkal? Érdekes felvetés nemde? Aztán mennyire lenne rentábilis a dolog, ha még el sem indult a dugó-kapszula, de már meg is kellene állnia? A Concorde is csak hosszújáraton volt úgy ahogy kifizetődő, valahogy a Budapest-Bécs távolságon nem kapkodtak érte az üzemeltetők.

Elgondolkodtató az is, hogy miért éppen Budapest és Pozsony és Bécs? Talán Amerikában - ad absurdum Japánban - nem vevők erre a csúcstechnikára? Ki érti ezt?  A jenkiknek persze van gondjuk épp elég a maguk űrhajóival és egyéb dolláremésztő programjaikkal, a japánok meg jól elvannak a maguk saját kis Sikanzenjével évtizedek óta. A Dubai-Katar-Baku összeköttetés sem játszik olcsó olaj ide, gyorsaság oda. Az istennek sem kell nekik a Hyperloop, még akkor se, ha kisbalták potyognak az égből. Keresni kellett tehát egy feltörekvőben lévő gazdasági szupercentrumot, ahol is a pénz nem számít, illetve az a legkevesebb, és ahol mernek nagyot álmodni. Itt jött képbe Budapest Orbánostól, meg Pozsony Ficostól. Azért e két név, mert Mr. Musk kifejezetten hangsúlyozta, hogy tervezete csak egy bizonyos rétegnek szól. Nevezetesen „időhiányban szenvedő és mindig rohanó politikusoknak és vezető döntéshozóknak”. Nesze neked! Közpénzből! Merthogy erre a futurisztikus álomra az Unió egy centet sem adna az hót ziher. Aztán valljuk be férfiasan: a csővasút azért mégsem egy felcsúti kávédaráló, nem is Kádár-vonat. Pöffeszkedni persze lehet vele, de minek? Bécs meg csak efféle hab az amerikai térképészeti tortán, kis méz a madzagra, mert ha a sógorok is, akkor talán… Ámbár ha belegondolok a sógorok már egyszer-kétszer meggondolták magukat. Legutóbb ippeg holmi közös expo túrós hátáról ugrottak le nagyvonalúan és olyan gyorsan, akár egy Hyperloop.

Szóval szép-szép ez a grandiózus terv. Budapest alkalmasint még vevő is lenne rá, akár a spanyol villamosra. Fordulni ugyebár az se tud, a környezetet is alaposan át kellett építeni miatta, de kicsire ugyan nem adunk. Ide nekünk a vizes bajnokságot, az olimpiát, stadiont de ezeret, miért éppen csővasutat ne. Az első szerelvényeket (?!) állítólag 2018-ban gyártanák le (már ha lesz rá vevő), addig is gőzerővel tesztelnek  Kaliforniában. Hogy mikor ér el hozzánk? Mindenesetre a szlovákokat már behúzták a csőbe. Ők szerződtek a milliárdossal, csak éppen elfelejtették megkérdezni a két másik érintett fővárost, hogy akarják-e. Ámbár ahogy én Orbánt ismerem, kap rá, akár ama tik a meleg loopra.

Még valami: Állítólag egy csővasúti kapszula ára 360 millió forintnak megfelelő dollár és húsz „döntéshozó” tuszkolható bele. Ez úgy nagyjából egyharmadnyi Lear-Jet, vagy két-három vadiúj, alacsonypadlós Volvo városi csuklósbusz ára, közbeszerzési eljárás nélkül. Spéci eszköznek túl olcsó, játéknak túl drága, mert még nem volt szó az építés, a speciális anyagok és technológia követelményeiről, valamint az üzemeltetés költségeiről. Tehát valami nagyon bűzlik Kaliforniában. Persze a közmondás szerint, amíg van lócitrom, addig van veréb is.