...meg kell védeni!

Hogy mit is? Az országot, a szuverenitást, Magyarországot, Európát… egyáltalán a schengeni határokat? Mitől-kitől? Erre adott választ a maga sajátos Janus-módján Orbán Viktor, aki elégedetten konstatálta, hogy ezügyben „végre” előrelépés történt Brüsszelben. Többek között kifejtette, hogy a menekültválság (migránskérdés?!) kapcsán Budapest nem kapott elég támogatást (már megint a támogatás!), holott az ő határaikat védte. Érdekes módon az a fránya „is” szócska valahogy megint kimaradt a mondatból, gondolom nem véletlenül. Hiába, azok a piszkos eurós anyagiak. Mert védeni ugyan védte, ám közben más országok – Szlovénia, Horvátország – határaira tett magasról. Ugyanis hozzátette, hogy „egyes tagállamok nem akarnak gondoskodni a schengeni határok védelméről”, ha pedig egy tagállam nem tudja, vagy nem akarja biztosítani a schengeni határait, akkor a többieknek legyen joguk megtenni azt. Orbánira lefordítva ez annyit jelent, hogy ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz viszont semmi közöd. Ennyit a szuverenitásról.

Eddig rendben is volna a dolog, úgy kettősségileg. Ugyanis a magyar miniszterelnök valahogy ismételten megfeledkezett ama bizonyos „keleti nyitás” politikáról, amivel ő maga vágott rést, a schengeni bástyán, a kettős állampolgárság intézményesített visszaéléseiről nem is beszélve. Mert jófajta euró-százezrekért bárki kaphat nálunk „szabadjegyet” Schengenen túlra. Már ha meg tudja fizetni. Ez is kardinális kérdés, mert ugyan ki vizsgálja annak a rongyos 300 ezer eurós letelepedési kötvényre valónak az eredetét? Nálunk ugyan senki! Leperkálja a lóvét triádoktól, korrupcióból, pénzmosásból (öt év múlva visszakapja), és hajrá, családostól, rokonostól. (Érdekes, hogy húszszor annyi kínai családegyesítési kérelem érkezett a magyar hatóságokhoz, mint szír, vagy afgán. Hol is van az a szegednyi muzulmán családdal riogatás?!). Köztudott, hogy aki egyszer megkapta a magyar letelepedési kötvényét, állampolgárságát, vagy kettős állampolgárságát, és vele a passzust, azoknak esze ágában sincs Magyarországon maradnia, mi több azon melegében továbbrobognak Európa belsejébe. Csakúgy, ahogyan a menekültek. Méghogy munkahelyteremtés, vállalkozásbarátság… Kinek? Mert a magyaroknak biztos nem. Egyébként nem emigrálnának fiaink és lányaink hanyatt-homlok a Lajtán túlra, nem nyilatkozná száz fiatalból kilencven, hogy nem ebben az országban képzeli jövőjét.

Tehát a miniszterelnökünk most elégedett. Elégedetten plakátolja ki az országot ostoba szlogenekkel, és elégedetten dől hátra… mert a magyar reformok működnek. Úgy Fidesz-módra… de leginkább saját zsebre. Ugyan ki is kérdez rá eme meleg akolban, hogy ki is húzta le a sápot a pengés drótakadály-építésből, ki áll a hátterében azon ügynökségeknek, akik 40 ezer eurós jutalékot realizálnak kötvényenként? Egyáltalán: Hol köt ki ez a nem kevés pénz? Pedig érdemes lenne kutakodni, mert erről szól az egész. A pénzről és annak fideszes zsebekbe vándoroltatásáról, Oroszországtól, Azerbajdzsánon át, egészen Kínáig, a világközepe Felcsútról nem is beszélve. Kinek kellenek nincstelenek, amikor ott ülünk a pénzeszsákon?!

A gond csak az, hogy ehhez még támogatást is kapnak populista, demagóg – nota bene rasszista és cseppet sem félfasiszta – eszmetársaktól (kit érdekel ilyenkor egy Benes-dekrétum felemlegetése), akik közben holmi kis-schengenről vizionálnak. Aztán felébrednek és zsarolásról sikítanak, ha egy kancellár meg meri említeni, hogy ugyan már ne csak lapítsanak a nettó haszonélvezők, hanem tegyenek is valamit az ügy érdekében. Na ez az a pont, amikor egy Orbán Viktor (és hasonszőrű elvbarátai) is behúzza fülét-farkát. Ugyanis jól tudja, hogy az Unió támogatása nélkül ő sem élhet tovább. Sem szuverénen, sem anélkül. És ezen még a TEK sem segíthet.