Személyzet

Nem tudom ki hogy van vele, de egy havi közel 5 milliós közalkalmazotti fizetés – legyen az bármilyen beosztás – azért már alkalmas a kedélyborzolására. Ebből azért már tellik a napi betevőre, különösképpen annak fényében, hogy a zemberek (értsd: keményen dolgozó kisember) nagy többsége ennek az összegnek ötvened részét sem viszi haza. Van, aki még a századrészét sem. Ajaj, hogy mennyire nem!

És hogy ki is ez a jól megfizetett közalkalmazott? Ki is lehetne más, mint a „független” Polt Péter legfőbb ügyész kedves felesége, aki az MNB alkalmazottja. Illetve itt van az eb elhantolva, ugyanis a b. nej a szintén „független” intézmény személyzetise, vagyis ő a felelős és legfőbb döntéshozó a személyzeti ügyekben, azaz abban, hogy kit vesznek fel, hová, milyen beosztásban… és milyen bérezéssel. Szóval felvette magát. Ügyvezetőnek, dupla bérért, mint amit eddig is keresett, elvégre két igazgató mégiscsak több mint az egy, főleg, ha az a kettő egy és ugyanaz a személy. No ez az, ami nem csak borzol, de ki is veri a biztosítékot. Persze tudom én, hogy egy ilyen halmozottan személyzetis beosztás is rendkívül fontos, elvégre nem mindegy, hogy ki az, aki söpri a márványpadlót, vagy ki az, aki üríti a szemetest. És ugye fő a biztonság, mert még képes valamelyik és el kezd turkálni a szemétségek között. Akár az RTL.

Apropó személyzet: Réges-régen - még az átkosban, vagy még annál is régebben – minden vállalatnak, intézménynek volt egy személyzeti osztálya és annak volt vezetője is. Ezeket a vezetőket hívták személyzeti osztályvezetőknek. Igen, nem személyzeti ügyekért felelős igazgatónak, nem ügyvezető igazgatónak, hanem szimplán osztályvezetőnek. Ezen titulus nem keverendő össze az igazgatókkal, vagy igazgatósági tagokkal, a bérezésük is ennek megfelelő volt, még véletlenül sem léphette túl (meg sem közelítette) egy igazgató fizetését  Nem úgy, mint most, nálunk, 2015-ben, Magyarországon és a Magyar Nemzeti Banknál. Ott a személyzeti osztály vezetőjének is jár az igazgató (igazgatónő) megszólítás.

Poltné állítólag tavaly óta élvezi a „legfőbb jobbkéz” bizalmát, (már akkor sem keresett rosszul) de egy ilyen evolúciós ugrás… egy év alatt… Nos, azt hiszem, ez még kis hazánkban is szokatlan. Főleg azért, mert a Kedves Vezető volt az, aki a leginkább fel volt háborodva például az erkölcstelenül magas fizetéseken. Igaz, akkor még az ország első bankjának vezetőjét Simornak hívták és nem Matolcsynak.
Arra azért kíváncsi leszek, hogy veszi-e a bátorságot valamelyik Fidesz-KDNP-s erkölcscsősz, hogy a parlamentben is szót emeljen ez ilyen párját ritkítóan fényes előmenetelek és bérezések ügyében. Gyanítom, nem.