Totális zűrzavar és fejetlenség jellemzi a Határ úti
tömegközlekedési csomópont átépítését. Azt már megszoktuk (ha ezt egyáltalán
meg lehet szokni), hogy egy-egy nagyobb építkezést mindenféle előretervezés,
megfontolás nélkül, amolyan magyaros módon intéznek, de ami most a Határ útnál
folyik, maga az őskáosz. Itt olyan módon domborodik ki a
kivitelezési-szervezési amatőrizmus, valamint a jog alkalmazásának hiánya, ami
már közvetlen baleset- és életveszélyt jelent.
Kezdeném talán az 52-es és 42-es villamosok végállomásával, amely „csak” Kispest és Pesterzsébet lakosságát köti össze a hármas metróval. Itt a fel-és leszállás - szilárd burkolat híján - a cementtel kevert kőzúzalékra, illetve arról történik, ami ugye jót tesz mind a tüdőnek, mind a bokának, térdnek. Ez még a fiatal, egészséges szervezetnek is kihívás, az idősekről, mozgássérültekről, gyermekkocsival közlekedőkről nem is beszélve. Az első balesetig, amit gondolom a BKV-BKK majd jól kompenzál, elvégre benne van az utasbiztosításban. Ám ha mindezt a kedves utas megúszná, akkor vár rá egy kisebbfajta, többszáz méteres túlélő túra, megkerülve a teljes építési területet, hogy végre lemehessen a metróhoz.
A metrót megközelíteni, illetve onnan távozni csak az aluljáró egyetlen lépcsőjén át lehet, mert a hatóság most éppen szeparál és kiszorít. Hogy kit? Természetesen azokat az üzlettulajdonosokat, pavilonosokat, akik a felszólítás ellenére sem hajlandók távozni a területről. Ez az egyetlen lépcső (a másikat kiszorítási megfontolásból okosan lerácsozták) egy méter széles kerékpárútra és szintén egy méter szélességű buszmegállóba vezet (az 50-es villamos végállomása most éppen szintén lezárva és átépítés alatt), ami így mindösszesen két méter széles közlekedést biztosít a hömpölygő tömegeknek. Közlekedni csakis kompromisszumokkal (értsd gyalogosok, kerékpárosok és gépjárművezetők közötti sűrű anyázás) lehet. A sietőseknek és a renitenseknek ott az Üllői út hatsávos forgalma. Kíváncsi vagyok, mindehhez mit szólnak a katasztrófavédelem illetékesei, akiket ezek szerint nem nagyon érdekelnek a menekülőutak állapotai. Egy esetleges tűz, (ismervén a hármas metró állapotát) vagy bármely katasztrófahelyzet sorár egyszerűen nem lehet kimenekíteni az embereket, csak ezen a keskeny egérúton keresztül. Maga az életveszély.
Apropó pavilonosok. Egyes kocsmákban (lásd a BKV irányítótornyának „alagsori” büfése) vígan munkálkodik a cimbalmos, mert az alkoholista szag után, és nem a terepviszonyok alapján közlekedik. Rá nem vonatkozik a kiszorítás. Aztán ott a másik, valamiféle mobiltelefon árus, és egy szatócsbolt, amelyeknek üzlete éppen per alatt van, Igaz, hogy egy vendégük nincs, de azért van. És ezt ők demonstratívan bizonyítják is. Olyan ez, mint a kilencvenes években, a Hungária úton elhíresült fodrászbódés, aki miatt „csak” egy egész főváros szívott, mert ő éppen perelt. Viszont van egy lényeges különbség a Hungária úti bódé és a Határ úti pavilonosok között, és ez a tulajdonjog. A fodrász bódéja a tulajdona volt, míg a Határ úti pavilonosok bérelik a helyiséget. És éppen ez az a momentum, ami ehhez az őskáoszhoz vezetett. Ugyanis ezek a pörlekedők úgy kezelik bérleményüket, mintha a tulajdonuk, vagy legalábbis az örökbérletük lenne. Hát hatalmas nagy tévedésben vannak.
A szomorú csak az, hogy egyes álképviselők és álhumanisták, most megpróbálnak politikai tőkét kovácsolni az ügyből, holott jogi szempontból egyértelmű a helyzet. És ennek az ügyeskedésnek, és jogi csűrcsavarásnak issza a levét többszázezer, naponta tömegközlekedő dél-pesti, olyan viszonyokat teremtve, amely közvetlenül, és fizikai értelemben is veszélyezteti őket.
Kezdeném talán az 52-es és 42-es villamosok végállomásával, amely „csak” Kispest és Pesterzsébet lakosságát köti össze a hármas metróval. Itt a fel-és leszállás - szilárd burkolat híján - a cementtel kevert kőzúzalékra, illetve arról történik, ami ugye jót tesz mind a tüdőnek, mind a bokának, térdnek. Ez még a fiatal, egészséges szervezetnek is kihívás, az idősekről, mozgássérültekről, gyermekkocsival közlekedőkről nem is beszélve. Az első balesetig, amit gondolom a BKV-BKK majd jól kompenzál, elvégre benne van az utasbiztosításban. Ám ha mindezt a kedves utas megúszná, akkor vár rá egy kisebbfajta, többszáz méteres túlélő túra, megkerülve a teljes építési területet, hogy végre lemehessen a metróhoz.
A metrót megközelíteni, illetve onnan távozni csak az aluljáró egyetlen lépcsőjén át lehet, mert a hatóság most éppen szeparál és kiszorít. Hogy kit? Természetesen azokat az üzlettulajdonosokat, pavilonosokat, akik a felszólítás ellenére sem hajlandók távozni a területről. Ez az egyetlen lépcső (a másikat kiszorítási megfontolásból okosan lerácsozták) egy méter széles kerékpárútra és szintén egy méter szélességű buszmegállóba vezet (az 50-es villamos végállomása most éppen szintén lezárva és átépítés alatt), ami így mindösszesen két méter széles közlekedést biztosít a hömpölygő tömegeknek. Közlekedni csakis kompromisszumokkal (értsd gyalogosok, kerékpárosok és gépjárművezetők közötti sűrű anyázás) lehet. A sietőseknek és a renitenseknek ott az Üllői út hatsávos forgalma. Kíváncsi vagyok, mindehhez mit szólnak a katasztrófavédelem illetékesei, akiket ezek szerint nem nagyon érdekelnek a menekülőutak állapotai. Egy esetleges tűz, (ismervén a hármas metró állapotát) vagy bármely katasztrófahelyzet sorár egyszerűen nem lehet kimenekíteni az embereket, csak ezen a keskeny egérúton keresztül. Maga az életveszély.
Apropó pavilonosok. Egyes kocsmákban (lásd a BKV irányítótornyának „alagsori” büfése) vígan munkálkodik a cimbalmos, mert az alkoholista szag után, és nem a terepviszonyok alapján közlekedik. Rá nem vonatkozik a kiszorítás. Aztán ott a másik, valamiféle mobiltelefon árus, és egy szatócsbolt, amelyeknek üzlete éppen per alatt van, Igaz, hogy egy vendégük nincs, de azért van. És ezt ők demonstratívan bizonyítják is. Olyan ez, mint a kilencvenes években, a Hungária úton elhíresült fodrászbódés, aki miatt „csak” egy egész főváros szívott, mert ő éppen perelt. Viszont van egy lényeges különbség a Hungária úti bódé és a Határ úti pavilonosok között, és ez a tulajdonjog. A fodrász bódéja a tulajdona volt, míg a Határ úti pavilonosok bérelik a helyiséget. És éppen ez az a momentum, ami ehhez az őskáoszhoz vezetett. Ugyanis ezek a pörlekedők úgy kezelik bérleményüket, mintha a tulajdonuk, vagy legalábbis az örökbérletük lenne. Hát hatalmas nagy tévedésben vannak.
A szomorú csak az, hogy egyes álképviselők és álhumanisták, most megpróbálnak politikai tőkét kovácsolni az ügyből, holott jogi szempontból egyértelmű a helyzet. És ennek az ügyeskedésnek, és jogi csűrcsavarásnak issza a levét többszázezer, naponta tömegközlekedő dél-pesti, olyan viszonyokat teremtve, amely közvetlenül, és fizikai értelemben is veszélyezteti őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése