Cseppben a tenger

Azt mondják egy cseppben benne van a tenger minden jellemzője. Nos, Jászberény cseppje erre a példa. A helyi polgármester írt magának pályázatot, indult rajta, és…és csodák-csodája nyert. Mi meg tátjuk a mafla pofánkat (főleg azon, hogy ez a polgármesternek látszó tárgy még a helyén van), mert ez a berényi csepp bizony hűen tükrözi a rendszer mibenlétét.

Mert lássuk csak: Írunk magunknak egy pályázatot egy nemtaggyűlésen, nyerünk, de azért vigyázunk, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet. Aztán eszünkbe jut, hogy ez nincs így jól, mégiscsak nekünk kellene a legtöbbet nyernünk, amolyan „egyszer, de akkor nagyon” alapon és minimum 20 évet, persze nem a kóterre gondolván, illetve nem úgy, ahogy azt mások elképzelik. Nosza kiollózunk egy terjedelmes anyagból egy jó kis rágalomcikket, ennek hatására zavargást szítunk, indulunk rajta (persze csak a háttérben), és… és nyerünk. Egy teljes kétharmadot.

Kisvártatva megint írunk magunknak. Alaptörvényt, amúgy választásilag, kali- és sima grafikusan megrajzolva, indulunk… és természetes megint nyerünk.

Írunk magunknak a laptopunkon (munkaidőben) egy jó kis trafiktörvényt és tendert, indulunk rajta… és nyerünk. Leginkább koncessziót dögivel.

Írunk magunknak egy földtörvényt és pályázatot, indulunk… és naná, hogy nyerünk.

Írunk magunknak egy jó kis uniós pályázatot hizlaldára, közvilágításra, kikötőre, stb… indulunk rajta… és még jó, hogy nyerünk.

És folytathatnánk a felsorolást napestig, ha a hely nem korlátozná (elvégre nem a Lenin összesről van szó, bár terjedelmileg felvenné vele a versenyt) és a gyomor bírná. De már egyre kevésbé bírja. Jászberény most rávilágított, hogy milyen módon működik ez a velejéig korrupt és hazug rendszer. De főleg arra a tényre, hogy mit is eredményezhet a fékek és ellensúlyok hiánya. Kiskirályok, XXI. századi Döbrögik uralják ezt az országot, minden gátlás és erkölcs nélkül, azt képzelvén, hogy nekik mindent lehet és szabad. Csakhogy elfeledkeznek egy apróságról. A cseppnek nincs ugyan sok ereje (bár idővel kivájja a követ is), de tömegben, tengert alkotva rémisztők lehetnek. És most olyan időket élünk, hogy a cseppek csak gyűlnek és gyűlnek… tengernyi sok bánat, elkeseredés, megaláztatás energiáját magukba zárva.