Egy sajtótájékoztató margójára

A tegnapi Európa Parlamenti vitát követő sajtótájékoztatón Orbán Viktor többször került kínos helyzetbe. Ilyen volt többek között az is, amikor újságírói megjegyzésre, miszerint „a menekültek legtöbbször olyan, háború sújtotta országból érkeznek, ahol már puszta létük is veszélybe kerül” azt a választ adta: „Magyarországra mintegy 40 ezer menekült érkezett, ebből 20 ezer Koszovóból. Hol van Koszóvóban háború?”.

Már az is furcsa, ahogyan Orbán megpróbálta maszatolni a bevándorlás és menekültkérdést, holott az ezt firtató, napokban postázott nemzeti konzultációs kérdőíven nem volt ennyire szívbajos, sőt. Ugyanis ebben ömlesztve és összemosva kaptuk a terrorizmust, a menekült- és bevándorlói kérdéseket. Ez a koszovós hasonlat pedig…

Nos, Orbánnak kellene leginkább tudnia, hogy háborút nem csak fegyverekkel lehet vívni. Koszóvóban szinte mindennaposak a szerbek és muzulmánok közötti konfliktusok. Koszóvó az a hely, amit Kövér László úgy jellemezne, mint ahol nem szívesen élne, de mégis működik. Koszovó az ortodox szerbek és a muzulmán albánok csatatere. Ha jelenleg nem is dörögnek a fegyverek Koszovóban, mégis olyan a helyzet, hogy menekülnek onnan az emberek. Egyszóval élhetetlen ország. Akár Magyarország, ahonnan szintén menekülnek az emberek, csak épp nem vallási-etnikai (néha ezért is), hanem gazdasági vonatkozásban és megfontolásból. Mert menekülni nem csak a fegyverek elől lehet.

Kérdés, hogy Koszóvó vonatkozásában Orbán most mitől-kitől retteg? A szerbektől? Nem valószínű. A muzulmánoktól? Akkor miért nem játszik nyílt kártyákkal, miért nem mondja ki nyíltan, hogy az ő keresztényi Magyarország-térképén nincs helye az iszlámnak. Hogy ez veszélyes lenne? Milyen érdekes! Inkább a bevándorlás és menekültkérdés uniós vitája (oldják meg helyettünk, ezt is), nota bene konzultációs színjáték, és a keresztényi hablaty, sem mint nyílt konfrontáció egy világvallással. Sunyi megközelítése ez a dolgoknak, politikushoz abszolút méltatlan. Főleg a magyar történelmi értékek szempontjából. Ja, hogy Orbán éppen az értékekről is értekezett ugyanitt, kioktatva az Uniót és megfeledkezve erről a nem éppen mellékes momentumról… Minő véletlen!

Ha Orbán ennyire retteg a muzulmán bevándorlóktól, akkor nyilván utálja a gyrost is. Tetszik tudni, amely annyira kedves a magyar gyomornak, még akkor is, ha azt túlnyomó többségben muzulmánok gyártják. Csak azért, hogy megélhessenek ők is, mi is – politikamentesen. Ez az élni és élni hagyni elv, amit úgy látszik töröltek a kormányfői gondolatok tárából. Inkább a menekülti-bevándorlási toporzékolás, miközben gigamecset épülne a Rákos-patak mentén. Miről is beszélünk? A kínaiakról biztos nem. Hogyhogy nem a méregdrága letelepedési kötvényekről sem. Mert Magyarország tranzit-ország, de ezt nem akarja a kedves vezető, inkább bűnözőket kiált. Magyarország befogadó-ország ugyan (főleg, ha megfizetik), ám mégsem, aminek legnagyobb akadálya maga a magyar nacionalizmus. Ezt látszik igazolni Orbán Viktor politikája is, amire most az EP vitanapon még rá is tett egy lapáttal.

Valóban, Koszovóban most (még, vagy újra?) nincs háború – ám mégis van. Értelmetlen vallásháború, ami a normális emberi életet keseríti meg. Ez elől menekülnek a koszóvóiak. Pechükre egy olyan országba, ahol annak miniszterelnöke folytat örökös és egyszemélyes háborút, minden és mindenki ellen, ha kell, ha nem. De hisz csak azt adja, mi lényege. Ez a lételeme. Enélkül nem is létezhetne.

Post scriptum:

Különös pikantériája a sajtótájékoztatónak, hogy a menekültkérdésbe valahogy belekerült a „Pesti srácok” riporteri kérdése Gyurcsányról és az Altusról, nem kis kormányfői összekacsintással. Hogyan került ilyenképpen a csizma az uniós asztalra? Hát így, „kultúrmagyarhoz” méltóan. Mert ha harc, akkor legyen harc, ha mégoly pitiáner is.