Dől a pénz Felcsútra

Mit dől… árad, hömpölyög, akár a globális felmelegedés hatására a mérhetetlen mennyiségű lezúduló csapadék. No de van egy ember, aki mindezt majd megfékezi a maga határtalan hozzáértésével és a Jóisten, a szerencse és a kormányfő segítségével.

Igen, ne tessen csodálkozni, ez az ember mindenhez ért. Leginkább az uniós források megvédéséhez (értsd: lenyúlás, biztonságba helyezés, kinek hogy szimpi). Most éppen egy tízmilliárdos tételt kell felelősséggel magáévá tennie, mégpedig gyorsítva, mert hisz nyakunkon a ciklus elszámolásának karácsonya, és visszaadni azért mégiscsak zsenánt lenne, mit szólna hozzá a „keresztapa”. Nosza rajta jó katonák, pályázzunk egészséggel! A nagy rivális Simicska és a KÖZGÉP úgyis kilőve, konkurencia egy szál se, annyit hazudunk amennyit nem szégyellünk, a vejem-uram is lezsírozva, különben is gátat nem kell kivilágítani. Kő meg mint a tenger. A gánti tenger. Bányászok is tán akadnak a kőtöréshez, no nem törpék, hanem törpeminoritás közmunkások, illegális ki-bevándorlók, akik ekképp dolgozzák le az eltartásuk összegét, avagy sittesek, akiktől épp most einstandolják a földjeiket. Szántás-vetés-ültetés helyett kőtörés… Nem mondom, szép kis profilváltás.

Aztán itt ez a kisvasút mizéria is. Érdekes, hogy annak a hatszázmillióját is biztonságba kell helyezni, ugyanezen célból. Lett is belőle mindjárt kiemelt beruházás, arccal mind a négy égtáj, az egy szem ötkilométeres keskeny nyomtáv, az úttörővasút és mind a napi 700 ezer utasa felé. Előre! Irány az „Égbenlebegők csarnoka”, ami az építészet alfája és Omegája, igaz, hogy  ott meg totál öntöző,- fűtő és fűcsere szükségeltetik ippeg, mert az a nyüves fű nem bírja a hideget, az árnyékot... és a focit, illetve az annak csúfolt taposást. Érthetetlen! De kicsire nem adunk, elvégre a víz-, gáz és központi-fűtési szakmunka nem mindenki garanciális privilégiuma.

Szóval dől a lé Felcsútra. Uniós lé leginkább és célzottan. Kizárólag egy emberhez, az ő lojális zsebébe.  Aztán osztalékként realizálódik, mert hiszen azt a sok mangalicát is etetni köll valamiből, meg a közétkeztetési koldusokat is, akik felzabálják a mangalicát. Hogy a fene a belükbe!

Mészáros-Döbrögi elébb 700 milliót osztott kegyesen a maga és az asszonysporttárs részére - per koponya, aztán nekiveselkedett és két évre rá már 1,7 milliárdot. Bill Gates amatőr meg csak tanulhat, mert neki 20 év kellett az első milliárdjához – igaz dollárban. Hogy az Európa Tanács miként viszonyul majd az efféle stiklikhez, az Mészárost nyilván nem érdekli, mert amilyen disznó nagy szerencséje van, addigra pénz a malacperselyben, ha meg visszakövetelik holmi pályázati szabálytalanságok miatt, azt úgyis az állam fizeti vissza a nagy közös többszörösből, azaz a lakosság és a NAV segedelmével.

Apropó NAV: Most olvasom, hogy a NAV „nyilvántartásba vette” a Mészáros Lőrinc elleni „megkeresést”. Ó, be szép is a magyar nyelv. Mert a megkeresés nyilvántartásba vétele annyit jelent, hogy; - Jó van má’, beraktuk a fiókba, mert momentán a kapacitást leköti a Norvég Civil mizéria, a vezetőváltás kardinális kérdése, meg egyébként is hamarosan elévül, különben sem akarunk bajuszt akasztani a jövendő főnökkel.

Hát valahogy így! Mondom dől a pénz Felcsútra. Istennek, a szerencsének, a kormányfőnek, és a nemzeti együttkorrupciónak köszönhetően. Vajon meddig még?