Nyúlkérdés

Ferenc pápa kijelentette: „…a katolikusoknak felelősségteljesen kell gyermeket vállalniuk…nem kell úgy szaporodniuk, mint a nyulaknak.”.

Az álmoskönyv szerint pápát kritizálni nem üdvös dolog. Különösen egy haladó szellemiségű pápát. Most mégis ezt kell tennem.

Ferenc pápa születésszabályozásra vonatkozó gondolatai számos kívánnivalót hagynak. Itt van mindjárt a fentebb említett idézet, amely csupán egy valamit nem vesz figyelembe – egy bizonyos országot. Ott ugyanis él egy kisebbség, amelynek majd 100 százaléka katolikus hívő. És bizony ők magasról tesznek az efféle intelmekre. Meg is lovagolja ezt a számos „hithű” rasszista, szinte minden nap. Ha így vesszük, akkor a pápa szavai jócskán adnak muníciót számukra, mert kikre is vonatkoztatnák a katolikus egyházfő intését, mint csakis rájuk.

A pápa azt is mondta, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egy külső intézmény erőlteti az országokra nézeteit a születendő gyermekek számának szabályozásáról, majd így folytatta: „Főként afrikai püspökök panaszkodnak amiatt, hogy szervezetek, intézmények, egyes nemzetek egyre inkább rákényszerítik eszméiket a fejlődő világra, gyakran a fejlesztési segélyek feltételeként.”.

Érdekes, hogy a pápa a fejlődő országok között csak Afrikára szorítkozott és ismételten nem említette ama bizonyos országot. Holott ezen ország fejlődő vezetése (és számos civil szervezete is) híres-hírhedt arról, hogy „külső intézményként” előszeretettel bújik a családok ágyába, például megszabva a születésszabályozás mikéntjét, és igencsak rákényszerítve akaratát a családokra, mondjuk a segélyek feltételeként. És itt kiemelt helyen kell említeni a házasság „szent” intézményét, ugyanis a zabigyereket nem szereti sem a katolikus egyház, sem az a bizonyos kormány.

Aztán azt is mondta a pápa, hogy „…a felelősségteljes gyermekvállalás megköveteli, hogy a szülők szabályozzák a gyermekek megszületését…”, majd gyorsan hozzátette, hogy persze vannak erre az egyház által is elfogadott módszerek. Például a női ciklus figyelése. Nos, ez az a pont, amikor az egyházfő bort iszik és vizet prédikál, azaz nem veszi jó néven amikor „külső intézmény” szól bele a családtervezésbe, de ő maga – mint legfőbb intézmény – vígan megteszi. Hogy is van ez?

Végül, de nem utolsó sorban meg kell vizsgálni ezt a „nyúl-ügyet”. Mert ugye a nyúl mégiscsak szapora, akár ötöt is kölkedzik egyszerre. A „bizonyos ország” bizonyos Püspöki Konferenciája pediglen – karöltve a kormány népesedéspolitikájával – fennen hangsúlyozza, hogy fogy a nemzet. Egy „nyúl” nem nyúl, kettő is csak arra jó, hogy fenntartsa a létszámot, tehát evidens, hogy sok nyúl kell, ha nem akarnak bevándorlókat. Ennek megfelelően – és a nagycsaládosok szerint is - az ötöt kölkedző nyúl a példanyúl. Persze nem mindegy, hogy melyik fial ötöt. Mert a nyulak között is - bár egyenlőek - vannak egyenlőbbek. De erre sem tért ki a katolikus egyházfő ama afrikai példák említése közben. Mert hol is történhetne az a sok szörnyűség, mint Afrikában. Nem is itt nálunk.