888

Nyílik a pitypang? Megnetezem. Vagy megblogozom. Vagy akármizem.
Hogy miért e nyakatekert szavak, amitől még Karinthy is megnyalná mind a tíz ujját? Csupán azért, mert állítólag a Habony Árpád nevű parlamenti fantom azon fáradozik, hogy valami Kerényi-féle, pozitívummal rukkoljon ki. Nevezetesen olyan állami internetes portál kifejlesztésén, amely csupa jó dolgokról ír, és amihez még kisasztal sem kell. És az elszabadult készséget bizonyítandó, mindjárt le is védette a „888.hu” nevet. Micsoda fantázia!

Eme unortodox név alatt olyan „ellen-internet” fog szárba szökkenni (hacsak bele nem rohad a trágyába), amely a fiatalokhoz szól. Ó igen! Kihez máshoz? Ők azok, akik biztosan nem tesznek fel olyan kellemetlen kérdéseket, mit például az, hogy „Ugyan már sporikám, ki finanszírozza a legújabb Habony-vállalkozást?”. Mert mint köztudott, Habony semmiféle pénzügyi kapcsolatot nem ápol a kormánnyal, csupán tanácsokat oszt. Ingyen és bérmentve. Mégis miből él? Rejtély.

De vissza témához.
Hogy miért éppen a fiatalokat („fiatal generáció, akik bár tüntettek a netadó ellen, mégis fideszesek”) célozza az ihlet és nem az egyéb korosztályt? Tiszta és világos. Ennek érdekében tegyünk egy kis túrát, menjünk csak visszafelé az időben, akár a rák… vagy a kormány.

Az idősek, a hatvanasok és az afelettiek.

Ők nem jöhetnek szóba, mert ugyan ők is szeretnek netezni (már amelyikük még tud, vagy lehetősége van rá), de valahogy nem fér a képbe, hogy éppen most lökdösik őket sorban le a Taigetoszról, illetve rúgják az árokba. Egyébként is ők az a korosztály, akik már megéltek egyet s mást, őket már nem könnyű hintába ültetni. Amelyiket meg lehet… Nos, az annyit is ér… ahhoz legfeljebb sűrűbben jár a szociális munkás. Avagy mostantól ritkábban és gyatrábban.

Az ötvenesek.

Egyre kevésbé játszanak, mert bár rendszerváltó pajtások, de megtapasztalták, hogy milyen is a „vezér” pálfordulása, igazi arca és keze. Ama bizonyos Janus-arc és annak vastag bőrét ápoló „szent kéz”.

A negyvenesek.

Nem lehetnek célpont, mert ők azok, akik az igát húzzák, a legkevésbé sem érnek rá netezni, és különben is, éppen azon agyalnak, hogy miért épp a szocializmust építik és nem a saját otthonukat. Amelyiküknek meg már van némi egzisztenciája, azok meg a megtartásáért küzdenek és aggódva figyelik a 325-ös CHF-árfolyamot.

A harmincasok?

Ők az érdekes kérdés, ugyanis ez a generáció tulajdonképpen az első Orbán-kormány alatt szocializálódott, ám a hálátlanja épp most húzza ki a belét valamelyik „gazdasági menekülteket” befogadó országba. Családostól, vagyonostól és eszük ágában sincs hazajönni. Az ő internetezési szokásuk javarészt kimerül a skype-ban és nekik aztán nyolcnyolcvannyolc, hogy van-e ellen-net, vagy nincs.

A huszonévesek

Ők lennének a célközönség, de mit kezdjünk velük? – tette fel a kérdést minden tanácsadók legfőbbike. Adjunk nekik perspektívát, mielőtt kihúzzák a csíkot a Lajtán túlra. Mert pénz az nincs, a diákmunkából már kinőttek, a szociális munkához meg nem mindnek füllik a foga. De ők a jövőnk zálogai, akik azt sem bánják, ha Európában egyedülállóan 7%-ra csökkent a munkanélküliség és azt sem, ha a hálószobájukban turkál a jókeresztényi erkölcs.

A tizenévesek.

Ők mit sem tudnak a múltról, azt hiszik, amit leírnak és elmondanak nekik és nem azt, amit látnak, tapasztalnak. Ideálisak. Illetve idealisták. Kiváló anyagok… kiváló tanúnak valók. Amíg ki nem növik. Ők az igazi netfüggők, szinte mindnek van már okostelefonja, még ha státuszszimbólum is. Fertőzni lehet őket gőzerővel, hisz az immunitásuk még sehol. Ők azok, akik bevesznek még mindent (leginkább a hamis tananyagot), miért ne vennék be a 888-at. Hajrá! Az energiaital mindent megold, aztán ha nagykorúak lesznek, szavaznak a Fideszre.

És végül, de nem utolsó sorban az a korosztály, amire tulajdonképpen mindenki annyira ácsingózik. A tíz alattiak, azaz a gyerekek. Ők a legkiszolgáltatottabbak, azok, akiknek a jövőjével szórakoznak a Habony-félék. Ők még mit sem tudnak a világról. Például arról, hogyan lehet, hogy a szomszéd Pistikének quadot hozott a Mikulás, nekem meg egy kiló narancsot… Hogy a szomszéd Pistikét terepjáróval hordják a suliba, nekem meg már szétment a gyaloglástól az egyetlen cipőm… Hogy a szomszéd Pistike magánsuliba jár, engem meg szegregált osztályba tettek… Hogy órákat álltunk az anyukámmal a Blahán a sorban…, mert ott van gulyásleves…, és az olyan jó meleg. Vagy hogy a szomszéd Pistikének van számítógépje, laptopja, és mobilja… nekem meg egyik sem. Hogy fogom így megnetezni mindazt a sok földi jót, amit nekem juttatott a sors?! Szóval ők azok, akik még feltehetnek olyan kérdést, hogy „Tessék mondani, mi az a Gucci?”. Persze Habony bácsinak nyilván ez is nyolc. Háromszor is.