Halleluja!

Magyarország jobban teljesít. Magyarország stabil pályán van. Magyarország konszolidálódott. Magyarország nem omlott össze, mi több a legígéretesebb országa az EU-nak.

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hagyták el a jegybankelnök száját, aki nem győzte dicsérni Unortudoxiát, és azt a tényt, hogy teljesült gyermekkori álma, s végre-valahára rákerült a neve egy magyar bankóra. Ami köztudottan annyit is ér. Aztán egyszer csak láss csodát, kiderült, hogy mégsem olyan a tízezres fekvése, ahogy azt a Móricka elképzeli. Játékpénz lesz az, akárki meglássa, köszönhetően a jegybank kamatpolitikájának – is. Mert Matolcsy főbankár egyúttal azt is kijelentette, hogy a magyar gazdaság sebezhető. Zuhanó állampapírhozamok, gyengülő forint, egeket verő államadósság (pedig arra még alaptörvényileg is rendeletet hoztak) – hogy csak pár dolgot említsünk. Mert bizony, nincsenek már einstandolható és eltőzsdézhető ezermilliárdok, tőkeerős befektetők meg ritka, mint a fehérholló. Van viszont kapkodás, fejetlenség (amiben a kormány valóban jobban teljesít), s a szándék, hogy az utolsó garast is kisajtolják a zemberekből, amolyan padlássöprés szerűen. Mert mi lesz, ha már nem tudják miből tömni a sleppet? Már most is látszanak a jelei a széthúzásnak.

Szóval Matolcsy jött, éleslátóan körülnézett… és mondott. Többek között olyasmit, hogy fellendülőben az ingatlanpiac és a lakásépítés, (hol? mikor?)… meg a zemberek tudatába egyébként is már begyűrűzött az matolcsista kamat és hitelpolitika… meg hogy az alacsony üzemanyagárak az jó nekünk, de mégse jó (Olajra – Plajbászblog 2014. 12.25.). Gondot okozhat a magyar gazdaságnak. Hoppá! Nem dől a lé a jövedéki adókból? Másból sem (pl. útadó), de ez már legyen az ő gondja. Legfeljebb saját zsebből fogja finanszírozni az alapítványait. Amolyan ortodox módon, s nem úgy, ahogyan azt az unortodox közgazdasági iskoláiban tanítják.

De Matolcsy nem aggódik, rózsaszinben látja a jövőt (egyedül) és különben is, véd minket a titkosfegyver. Hogy miféle titkosfegyver? Ha Matolcsy kissé gyűröttebb arcú lenne, akkor ismerhetné a szakállas, a múlt század hetvenes éveiben, az új gazdasági mechanizmus alatt született viccet. A magyarok titkosfegyvere a magyar közgazdász – pláne, he még unortodox is. Bármilyen jól működő gazdaságot garantáltan és rövid idő alatt a fölbe tud döngölni, tönkre tud tenni. Négy év sem kell. Ja, hogy ez nem vicc…?!

Most tehát zúgjon, a halleluja, hozsannázzunk napestig… amíg bele nem döglünk. Talán Kerényi ezt is megírja.