Minden nagyon gromek!

Szijjártó külügyér szerint a Fidesz már három választást is nyert, így nem is nagyon szabadna kritizálni. Legfeljebb néhanapján, egyeztetett mikrofonállványilag, de ha pontos akarok lenni, akkor egyáltalán nem. Legalábbis ezt írja elő az L.Simon-verdikt. Mert a fideszes világban minden nagyon szép, minden nagyon, jó, egyszóval minden nagyon gromek.

Mielőtt sírva fakadnék az elégedettség gyönyörűségétől, felhívnám a t. külügyminiszter b. figyelmét, hogy Magyarországon már volt egy (több) világ és annak pártja, amely szintén sok választást „nyert” (a Fidesznél nagyságrenddel többet), s nem nagyon illett kritizálni, hiszen az – akárcsak mostanság – rendkívül ártalmas volt az egészségre. Aztán hopp… egyszer csak jött egy picinke kritika úgy ’56 táján és mi lett az eredmény…? Persze erről Szijjártó csak a könyvekből tudhat. Aztán jött a következő kritika ’89 körül, amit már akár személyesen is tapasztalhatott volna, ha nem húzta volna a vállát a kötelesség általános iskolás táskája (laptop, táblagép, vagy mobil még nem volt). Meg különben is: nem mindenki lehet olyan csodagyerek, hogy már nyolcévesen például a városi tömegközlekedés problémájáról agyaljon. De így van ez, amikor egy állapot arra kárhoztat valakit, hogy személyesen élje át mindazt, amiről nem lehet tapasztalata. Ilyenkor van aztán az, hogy az ember hülyeséget-hülyeségre halmoz, s a nagy nyilvánosság előtt beszéli át magát szabályos bohóccá.

Befejezésül egy idézet Szijjártó úrnak a mai napra, hátha kimaradt az irodalom órán. Mert minden híresztelés dacára, nem minden annyira gromek, mint amilyennek látszik… és talán aktuálisabb lehet az Orbán-kabinet számára, mint bármikor. Remélhetőleg szamárként - és bohócként is - okul belőle:

"Barátaim, rómaiak, földieim,

Figyeljetek rám.

Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.

A rossz, mit ember tesz, túl éli őt;

A jó gyakorta sírba száll vele.

Ez legyen Caesar sorsa is.”   (Shakespeare, Julius Caesar)