Talán a hazai levegő, talán a nosztalgia tehette,
mindenesetre Lázár János ismételten megmondta a tutit. Hódmezővásárhely
tanácsának – miket beszélek! - önkormányzatának alakuló közgyűlésén olyasféle
mondatokra ragadtatta magát, mint például Magyarország akár világhatalom is
lehet az orvosok eladhatóságában, vagy az, hogy a saját praxissal rendelkező
háziorvosoknak 1,5-2 milliós bér dukál. Majd. Négy év múlva. Talán.
Ízlelgetem a címbeli szavakat, csócsálom, de se lenyelni,
sem kiköpni nem tudom. Főleg azt nem értem, hogyan került a csizma az asztalra,
azaz mi köze van egy közgyűlési alakuló ülésnek az orvosok bérezéséhez.
Tulajdonképpen mindegy is, manapság már semmin se csodálkozzunk.
Mindenesetre, ha már felvetődött a téma, nem tudom
észrevette-e Lázár, hogy az orvos-eladhatóság tekintetében már most is
„világhatalom” vagyunk, ugyanis a magyar orvos már el van adva. A tapasztalt és
jó magyar orvos már rég külföldön kamatoztatja tudását a fenti összegért, a fiatal
és tapasztalatlan, vagy a kritikán aluli képességű, illetve csapnivaló
diagnoszta pedig maradt itthon, épülésére a magyar egészségügynek.
Nem tudom, azt is észrevette-e a miniszterek minisztere, hogy a saját praxisú orvosok már most is megkeresik a fentebb említett összeget. Persze ez a praxis magánpraxis, amelynek során ugye teljesíteni kell, különben a piaci farkastörvények pillanatok alatt valamelyik korházi elfekvőbe, vagy körzeti-orvosi rendelőbe kényszeríthetik a tehetségtelent.
Aztán azt is illenék észrevenni, hogy a jelenlegi háziorvosok gyógyító tevékenysége nagyrészt kimerül az adminisztrációban, vagy kívánság szerinti gyógyszerfelírásban, köszönhetően az ilhumánus ellátórendszernek. Arra ugyanis, hogy 2-3 óra múlva kifáradjon egy ügyeleti hívásra, vagy akut esetben és kompetencia híján hívjon egy mentőt, a másfél-két milla túlontúl soknak tűnik.
Azt a kérdést sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy háziorvos melyik orvosi szakterület kiváló gyakorlója. Nem mindegy, hogy az illető belgyógyász, sebész, gyerekgyógyász, vagy szemész (nőgyógyász, vagy fogorvos háziorvost érdekes módon még nem látott a világ), ugyanis munkája hatékonysága mindig a szakterület függvénye. Egy reumatológus szakterületű soha az életben nem fog háziorvosként jó munkát végezni például a gyerekgyógyászat terén, akármilyen lelkesen tölti is ki, vagy teljesíti túl a rendelési idejét. Persze félrekezelni, félrediagnosztizálni ilyen formában is lehet, azért pedig egy peták sem jár, nemhogy kétmillió.
Konklúzió: 1,5-2 milliós bérezés a paraszolvencia világában (hiába mondják az orvosok, hogy x összeg után már nem fogadnának el pénzt, az emberi természet már csak ilyen) több mint irritáló. Egy olyan országban pláne, ahol a fél ország a létminimumon, vagy az alatt él. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi ellátás dandárját a „segédszemélyzet” (pl. ápolónők) végzik, akik még álmodni sem mernek a munkájuknak megfelelő bérezésről. Nettó 70-80-100 ezer forintért dolgoznak éjt napallá téve, három műszakban, amely összeg köszönőviszonyban sincs a megálmodott kétmillióval. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy más is végez legalább annyi óraszámban és legalább olyan felelősségteljes munkát a társadalom számára, mint egy háziorvos, ám jó ha alapbérért.
Tehát csínján ezzel az összeggel miniszter úr! Magyarország ugyan állítólag jobban teljesít, de annyira azért mégsem, hogy egy ilyen „jó erkölcsbe ütköző” bérösszeggel vagdalkozunk. Még a jóféle „hazai” hatására sem. Egyébként nem tudom, mit szólnának mindehhez a honatyák, a maguk 1,2 milliós bérplafonjukkal, amit – mint köztudott – szintén ez a kormány vezetetett be, látszólagosan és megannyi kiskapuval. Nyilván így tennének az orvosi „csúcsbérezéssel” is. Hogy az sem gyógyít? Nem is értem! Illetve értem: ilyen a nagyotmondás és hazudozás világhatalma, ahol minden eladható. Leginkább a lázári és egyéb politikusi lózungok.
Nem tudom, azt is észrevette-e a miniszterek minisztere, hogy a saját praxisú orvosok már most is megkeresik a fentebb említett összeget. Persze ez a praxis magánpraxis, amelynek során ugye teljesíteni kell, különben a piaci farkastörvények pillanatok alatt valamelyik korházi elfekvőbe, vagy körzeti-orvosi rendelőbe kényszeríthetik a tehetségtelent.
Aztán azt is illenék észrevenni, hogy a jelenlegi háziorvosok gyógyító tevékenysége nagyrészt kimerül az adminisztrációban, vagy kívánság szerinti gyógyszerfelírásban, köszönhetően az ilhumánus ellátórendszernek. Arra ugyanis, hogy 2-3 óra múlva kifáradjon egy ügyeleti hívásra, vagy akut esetben és kompetencia híján hívjon egy mentőt, a másfél-két milla túlontúl soknak tűnik.
Azt a kérdést sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy háziorvos melyik orvosi szakterület kiváló gyakorlója. Nem mindegy, hogy az illető belgyógyász, sebész, gyerekgyógyász, vagy szemész (nőgyógyász, vagy fogorvos háziorvost érdekes módon még nem látott a világ), ugyanis munkája hatékonysága mindig a szakterület függvénye. Egy reumatológus szakterületű soha az életben nem fog háziorvosként jó munkát végezni például a gyerekgyógyászat terén, akármilyen lelkesen tölti is ki, vagy teljesíti túl a rendelési idejét. Persze félrekezelni, félrediagnosztizálni ilyen formában is lehet, azért pedig egy peták sem jár, nemhogy kétmillió.
Konklúzió: 1,5-2 milliós bérezés a paraszolvencia világában (hiába mondják az orvosok, hogy x összeg után már nem fogadnának el pénzt, az emberi természet már csak ilyen) több mint irritáló. Egy olyan országban pláne, ahol a fél ország a létminimumon, vagy az alatt él. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi ellátás dandárját a „segédszemélyzet” (pl. ápolónők) végzik, akik még álmodni sem mernek a munkájuknak megfelelő bérezésről. Nettó 70-80-100 ezer forintért dolgoznak éjt napallá téve, három műszakban, amely összeg köszönőviszonyban sincs a megálmodott kétmillióval. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy más is végez legalább annyi óraszámban és legalább olyan felelősségteljes munkát a társadalom számára, mint egy háziorvos, ám jó ha alapbérért.
Tehát csínján ezzel az összeggel miniszter úr! Magyarország ugyan állítólag jobban teljesít, de annyira azért mégsem, hogy egy ilyen „jó erkölcsbe ütköző” bérösszeggel vagdalkozunk. Még a jóféle „hazai” hatására sem. Egyébként nem tudom, mit szólnának mindehhez a honatyák, a maguk 1,2 milliós bérplafonjukkal, amit – mint köztudott – szintén ez a kormány vezetetett be, látszólagosan és megannyi kiskapuval. Nyilván így tennének az orvosi „csúcsbérezéssel” is. Hogy az sem gyógyít? Nem is értem! Illetve értem: ilyen a nagyotmondás és hazudozás világhatalma, ahol minden eladható. Leginkább a lázári és egyéb politikusi lózungok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése