Hosszúnyelvek éjszakája

Több hírcsatorna is világgá kürtölte, hogy aláírásgyűjtő ívek keringenek a NAV-on belül Vida Ildikóért. Vida Ildikó nem cáfolta a hírt, csupán kiegészítette azzal, hogy egyetlen igazgatóságon belüli spontán akcióról van szó, és tisztelettel meg is köszönte a kiállást, de kérte, hogy hagyják abba az aláírásgyűjtést. Az, hogy melyik igazgatóságról van szó, ugyanolyan hétpecsétes titok, mint Vida önéletrajza, vagy nyelvvizsgája.

Azt hiszem, hogy ennél ocsmányabb és gusztustalanabb mozzanat nem is tépázhatta volna az amúgy is hitelét és szavahihetőségét vesztett NAV-vezető nem létező tekintélyét. És immáron nem csak az övét, hanem rajta keresztül az egész vám- és adóhatóságét. Mert miféle gyomor kell ahhoz, hogy ilyen hosszú nyelvvel nyaljanak Vidának? Hacsak nem az áll a dolog hátterében, hogy kiderítsék ki lojális még a NAV vezéréhez, mert aki aláír az megbízható, illetve fülét-farkát behúzó lábtörlő, aki meg nem…nos az rövid időn belül kereshet magának más elfoglaltságot. Hát ilyen lenne az önmagát kivizsgáló, mindenre kiterjedő, alapos és független módszere? Amolyan kubatovos nemzeti konzultáció? Az sem lenne meglepő, ha ezt is valamelyik lelkes CÖF-aktivista indította volna el. Aztán ha kiderül a turpisság, jön a kínos magyarázkodás.

Volt már a NAV-nál (APEH-nél) hosszúbájtok éjszakája és volt már szervezett kiürítés is rendőri kísérettel… most volt (van) aláírásgyűjtés. Hosszú, érdes-nyálas nyelvvel a sima papíron, amelyet jobb helyeken csak egy bizonyos dologra használnának. Az ember meg hányingerrel küszködik.

Kedves NAV dolgozók! Nem kellene már az „anyatigris” farkára piros virágot kötni? Már csak az önbecsülés végett. Nem kellene végre példát venni a korrektségről és gerincességről? No nem Kiplingre gondoltam, hanem mondjuk Horváth Andrásra, a NAV ezermilliárddal támadott volt alkalmazottjára, az úgynevezett „hierarchikus berendezkedés” áldozatára.