Kiszűrés

Kiszűrés, de helyesebb, ha azt mondjuk, hogy újabb kiszúrás az a kiszivárgott egészségügyi törvénytervezet, amely szerint elesnek az egészségügyi ellátástól azok, akik nem jelennek meg a kötelező szűrővizsgálatokon.

A tervezet célja nyilván a megelőzés – és az újabb mogyoróropogtatás. Hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve… Na hiszen! Mert a tervezet nem részletezi, hogy miféle szűrővizsgálatokról lehet szó, pedig azokból lehet annyi, hogy… sok. A rákszűréstől, a tüdőszűrésig, a vérnyomástól, a vércukormérésig, a testzsír-százaléktól a porckopásig bármi. Csak lelemény kérdése, hogy miféle szűrővizsgálatoknak vethetik alá a lakosságot. Az sem lényegtelen milyen időintervallumokban. Valószínű, hogy minél sűrűbb, annál jobb - mármint az államnak.

Tehát a tervezet megvalósításához először is fel kell állítani rengeteg célirányos szűrőközpontot, gondolom nem ingyé. Azután létre kell hozni egy központi adminisztrációt, ahol nyilvántartják 0-tól 100 évesig azokat, akiket szűrni kell. Amikor ez megvan, akkor be kell osztani a tízmilliónyi szűrendőt, hogy beleférjenek a szűrőkeretbe. Időpont-egyeztetés, szabadnap kivétel, utazgatás (aminek szintén költségvonzata van) stb. El tudom képzelni, hogy minden nap, minden órájában hosszú sorok kígyóznak a szűrőhelyeken.

De a lényeg szerintem nem ez, hanem hogy ez a törvény megágyazása lehet egy biztosítási alapú, magán egészségügyi ellátásnak, azaz, hogy az állam kivonul az egészségbiztosítás területéről. Hiába no, szegény ember vízzel főz. Csak akkor felmerül a kérdés, hogy mire is fizetjük az európai vonatkozásban is kiemelkedően magas társadalombiztosítási járulékot, mert ennek mérséklése valahogy kimaradt a törvénytervezetből. Ha ugyanis csak egyetlen szűrővizsgálatot is elhanyagol az érintett, máris pirosan villog a számítógép, és nuku ellátás. És feltételezhető, hogy az állam mindent el fog követni, hogy minél több ilyen ember legyen. Ehhez pedig nem kell más, csak lehetetlenül sok szűrővizsgálatot bevezetni.

A biztosítókra ruházni az egészségügyet, meg kétélű fegyver, ugyanis a biztosítók általi egészségügyi-ellátási finanszírozás mindig pénz kérdése. A magasabb kockázatú, ám pénzes kuncsaft akkor is megkaphatja a megfelelő ellátást, ha életében nem járt szűrésen. Egyszóval megint a kispénzű, ám a munkába (munkanélküliségbe) belerokkanó és megélhetési problémái miatt síkideg húzza a rövidebbet, mert ha nem megy egy szűrésre, mert például fél hogy kirúgják - akkor annyi, marad tehát a vasárnap, amelyre meg köztudottan rátenné a kezét a kereszténydemokratikusság patás szarva. Vannak persze országok, ahol van ilyen formáció, de ott nem olyan magasak a foglalkoztatót és foglalkoztatottakat érintő járulékok.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy hol marad az önkéntesség elve. Ugyanis a „kötelező” mindig rossz érzéssel tölti el az embert. Mert minek járjak én szűrögettetni magam, amikor (szerencsére) ezer éve nem látott orvos. Különben is, örüljenek, hogy hamarabb sírba kerülök, mert annál kevesebb nyugdíjat kell fizetni. Úgyis örökké azt vágják az idősebbek fejéhez a fiatalok, hogy ők tartják el őket. Jut eszembe, már nyugdíjat sem akar adni a kormány. Csak akkor azt nem értem, miért einstandolták a kötelező (már megint a kötelező!) nyugdíjpénztárakat? És hol vannak a külföldön élő-dolgozó, de magyar lakcímmel rendelkezők? Őket nem lehet naponta ugráltatni egy-egy szűrésre, pedig bizony vannak, nem is kevesen. Ja persze, nekik csak a szavazatuk kell.

Ki van ez találva! Elmaradok a körömgomba szűréssel és mehetek a levesbe, mert éppen agyi érkatasztrófa kerülget egy újabb kormányzati hülyeség miatt. Most megyek, elszívok egy cigit, bedobok egy felest, és magamba döntök egy kávét – egyszóval rongálom magam - hogy legyen mit szűrni az egészségügynek, a gyógyszeriparnak meg legyen mit eladni. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben, az egészség nem üzlet. A betegség annál inkább.