Ámokfutás

A nemrég a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezetőjévé kinevezett Schwezoff Dávid ámokfutásáról beszél Heisler András, a Mazsihisz elnöke.
Hiába no, új seprő jól seper, azaz úgy is mondhatnánk, hogy bizonyos „örökös” Mazsihisz-kádereknek nem nagyon tetszik Schwezoff  agilis személye. Főleg olyankor, amikor nehéz százmilliók hiányáról van szó. Schwezoff Dávid szerint ugyanis a Dohány utcai zsinagóga látogatottságából 4-500 milliós bevételnek kellene lennie, s ehelyett van 300 millió. Mit ne mondjak, én sem ürülnék, ha kasszaátvételkor a számított bevételnek több mint egyharmada hiányozna.
Ez az a momentum, ami úgy látszik nem tetszik a Mazsihisz vezetőinek. Ezért aztán már olyan gusztustalan mondatok is elhagyják Heisler száját, mint például az, hogy „…nem értem honnan a BZSH ügyvezetőjének magabiztossága… Talán onnan, hogy erős a kapcsolata Zoltai Gusztávval, a miniszteri (Lázár János – a szerkesztő) tanácsadóval.” Még véletlenül eszébe sem jut, hogy tények bemutatása helyett ne személyeskedjen. Mert ez bizony mocskos személyeskedés, otromba sárdobálás. Ezen kívül még azt is hozzátette Heisler, hogy Schwezoff Dávidnak röpke három hónap alatt sikerült „mérhetetlen károkat” okoznia a Mazsihisz megerősödött érdekérvényesítő képességében és nemzetközi reputációjában. Csak megjegyzem, hogy a Mazsihisz valahogy nem nagyon mutatta érdekérvényesítő képességét, sem a Sorsok háza, sem a szégyenteljes Szabadság-téri emlékmű esetében. Arról nem is beszélve, hogy amikor Zoltai Gusztáv nem a zsidók, hanem a kormánypárti képviselők között foglalt helyet a zsidó kerekasztal-tárgyaláson, majd amikor kínjában és lesütött szemmel elfogadta a miniszter, Lázár pofátlan felkérését – mélyen hallgattak. Egyikük sem mutatta a felháborodás szemernyi szikráját sem. Magyarán: magára hagyták Zoltait.

Nem véletlen, hogy az utóbbi időkben egyre gyakrabban hallani a közmondást, mely szerint „fejétől bűzlik a hal”, mert ez akár érvényes lehet a Mazsihisz vezetésére is. Nem lehet véletlen, hogy Schwezoffot már kezdettől, minden vonalon támadja a Mazsihisz, hisz kinevezésével várható volt, hogy fény derül a Mazsihiszen belül zajló kisded játékokra. Meg különben is: egyetlen sikkasztó sem szereti, ha egy fedhetetlen zavarja köreiket, lát bele a kártyáikba.

Szóval Heislernek, vagy Kunos Péternek sürgősen el kellene azon gondolkodnia, hogy tulajdonképpen ki okozza a kárt a zsidó szervezetekben, a zsidóság megítélésében, még mielőtt bármilyen levél megírására, vagy személyeskedő szavak kimondására ragadtatnák magukat. Mert nem a zsidósággal van a baj, hanem azokkal, akik a zsidók felkent és kizárólagos képviselőinek, az igazság és a becsület bajnokainak vallják magukat. Ez a felfogás már más vonatkozásban sem jött be. Gondoljanak a mostanság zajló korrupciós botrányra és annak vonzataira. Ilyen habitussal soha sem lesz a Mazsihiszen belül megtisztulás, sőt. Ez az, amely igazából felbecsülhetetlen károkat okoz a zsidóság honi megítélésében, olajat öntve az amúgy is egyre jobban parázsló antiszemitizmus tüzére