"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2014. október 14., kedd

Bunkócska


Somfai Péter, a Népszava publicistája minősíthetetlen hangnemet ütött meg a kedden megjelent „Győztünk!” címmű írásában. Nemes egyszerűséggel lebunkózta Bokros Lajost, mégpedig azon oknál fogva, hogy Bokros nem gratulált a vasárnapi önkormányzati választások után Tarlós Istvánnak.

Azt most ne firtassuk, hogy gratulálni általában demokratikus választások után szoktak egymásnak az ellenfelek és nem egy diktatúrában. De úgy látszik Somfainak ez nem jelent semmit, mert ő ezen írásával immáron tökéletesen elismeri a jelenlegi magyar választási rendszer legitimitását, demokratikusságát. Váljék egészségére!

Azt se firtassuk, hogy azt a Bokros Lajost szapulja, akinek személye garanciát jelent bármely gazdaság számára, így akár Budapest számára is. Nem véletlen, hogy két hét elég volt arra, hogy a fővárosi szavazópolgárok jelentős részét is gondolkodóba ejtse és az urnák elé szólítsa, ami nem mondható el például az MSZP-jelölt Falus Ferencről. Ám úgy látszik Somfai urat ez sem érdekli, mint ahogyan az sem hogy Bokros 37%-a Tarlós 49%-hoz nem olyan egetverően rossz eredmény, hogy azt katasztrofális vereségként kelljen értelmezni. Sőt! Somfai Péternek csak alaposabban ki kellett volna nyitni a fülét, hogy meghallja az olyasféle mondatokat, mint például ez: „Csak azért megyek el szavazni, mert ott a Bokros, a többi nem érdekel!”. Ergo: amennyiben Bokros neve nem szerepelt volna a választási névsorban, úgy bizton állítható, hogy a fővárosi ellenzék még csúfosabb vereséget könyvelhetne el. Mindenesetre alapos lecke a jövőre nézve, s főleg az MSZP-nek, ámbár ahogy ezt a pártot elnézem, még ebből sem tanul. Sokkal fontosabb számára, hogy nekiessen egy Bokros Lajosnak, vagy egy Gyurcsány Ferencnek, olyanoknak, akik egyszer-kétszer már gatyába rázták ezt az országot, benne az MSZP-vel.

Aztán azt sem nagyon kellene forszírozni, hogy vajon Somfai a maga területén csillogtatni tud-e olyan erényeket, mint Bokros Lajos a pénzügy és gazdaságpolitika terén, vagy csupán beállt a gyurcsányozó-bokrosozó Tóbiás-félék mögé? Arra azért kíváncsi lettem volna, ha Bokros netán győzelemre vitte volna a budapesti ellenzéket, akkor a Népszava lehozott volna egy ilyesféle írást? Persze a kérdés poétikus, hiszen a feltételes módot nem ismeri a politika, mint ahogy a hála kategóriát sem.

Valahol megértem én a Somfai-féle meghasonlást, mert hisz egy virtuális párt mellett kell (kellene) kiállni, s mindezt a szociáldemokrácia jegyében. No de így!? Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy ez a párt már évek óta nem tudja eldönteni milyen irányvonalat is vegyen, és hogy ez a párt már szinte nem is tényező a politikai palettán. S kínjában mit tesz? Csapkod jobbra-balra, kétségbeesetten kapálódzik, mindenkiben hibát keresve, csak éppen önmagában nem, miközben egyre sodródik az eltűnés örvénye felé De most lesz „három nyugodt éve” arra, hogy alaposan fontolóra vegye hogyan is tovább. Akárcsak Somfai Péternek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése