Kigójozva, avagy egy párt szociális temetése

Szanyi Tibornak immáron sikerült bevernie az utolsó szeget is az MSZP koporsójába.
A legutóbbi, és nyilvánosságra került akciója az a fogadás, amelyet a „Gój motorosok” nevű, jobb esetben érdekes, rosszabb esetben jobbszéles formációval kötött. A fogadás tárgya ugyan nem ismert (azt Szanyi talán majd október végén méltóztatik közölni a nagyérdeművel), de maga a tény az igen. Az, hogy Szanyi közpénzen látta vendégül a tucatnyi gójmotorost az Európai Parlamentben. Mert ő fogadott… és vesztett.

A gond nem az, hogy Szanyi stikában leül sörözgetni a kocsmapulthoz, hanem az, hogy kikkel. Mert úriember nem kocsmázik kétes elemekkel és főleg nem köt kétes kimenetelű fogadásokat. De Szanyi hol úriember? Sosem volt.

A szocialista politikus most megásta a saját sírját, hiszen az MSZP máris megpendítette a fegyelmi eljárást, ami a pártból való kizárását is jelentheti. De ez a kisebbik baj. A nagyobb baj, hogy ezzel az aktussal többszázezer szocialista párti szimpatizánst riasztott el a párttól. Nem kell nagy jóstehetség - fogadni sem érdemes rá, mert hisz úriember biztosra ugye nem fogad -, hogy megállapíthassuk: Az MSZP-nek ez a végét jelenti. Nincs az a baloldali, aki ezután a suskus után szavazatát adná a pártra.

2700 euró, azaz durván 850 ezer forint. Ennyit kóstált a bukott fogadás, és ennyibe kerül egy szebb időket is megért párt „szociális” temetése. Igen, szociális, mert hisz önmaguk ásták a sírt és önmagukat temetik el, valahol a történelem temetőjének egy félreeső parcellájában, a gójmotorosok harsány röhögése közepette. Gyászbeszéd helyett.

Béke poraikra!