Gyevi bírók országa

K.e. (kétharmad előtt) 1-ben, még az átkos emútnyócévben történt, hogy valaki azt találta mondani, hogy „off-shore lovagoknak nincs helye a magyar közéletben”. Ennek megfelelően cselekedett is, és számos ellenzéki off-shore lovagot vezetgettetett láncon, juttatott rács mögé. Hogy okkal, vagy ok nélkül (mint utóbb kiderült leginkább ok nélkül), az most mellékes. Az idő múlik, és az illető – aki közben jócskán finomított álláspontján - azóta a legnagyobb „Gyevi” és a legnagyobb off-shore barát lett. Ja, és mellékesen miniszterelnök.

Erre a miniszterelnökre az a jellemző, hogy imádja a jobbkezét. Hol zsebre teszi, hol egy … hivatal, közintézmény élére. Például a Magyar Nemzeti „Együttműködési” Bank vezetői posztjára. És ahogy a gazda, úgy természetesen a jobbkéz is off-shore barát lett.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy olyan off-shore céggel kötött üzletet, amely a tranzakciót követő napon - hogyhogy nem – eltűnt a Föld, illetve a Kis-Antillák színéről.

De lássuk a tényeket:

Nevezett Matolcsy jobbkéz, az MNB elnöke úgy határozott, hogy most izibe befekteti a köz pénzét és potom 45,3 millió euróért vesz magának egy irodaházat. Igaz, hogy „csak” 40 millió volt az eladási ár, de ő sikeresen felalkudta. Az eladó – ahogyan azt az atlatszo.hu kiderítette -egy bizonyos ciprusi és egy Kis-Antillákra bejegyzett off-shore cég volt, amelyek közül az utóbbi, az ügyletet követően, sikeresen megszűntette magát. Off-shore cégekről lévén szó, az akció „üzleti titok”.
Most már csak az a kérdés, hogy az egyes számú „Gyevi bíró”, miért is alkudta fel az eladási árat, illetve az a plussz 5,3 millió euró (1, 6 milliárd forint) kik között került visszaosztásra?

A másik, a kettes számú „Gyevit”, bizonyos Mászáros Lőrincnek hívják, aki víz-, gáz-, központifűtés-szerelő és milliárdos is egyben. És mellesleg polgármester a fentebb már említett jobbkéz-tulajdonos szülő-fővárosában. Az ő gyevisége most abban fejeződött ki, hogy bár a KRESZ-szabályok, illetve szabálysértési törvények mindenkire vonatkoznak, de Őgyeviségére nem. Lehet videó, lehet bármilyen bizonyíték, őt hatóság nem érintheti. Még egy belügyminiszter sem.

A történet pedig a következő:
Mészáros szabálytalanul közlekedet, amit az RTL szemfüles riporterei rögzítettek. Ennek alapján, és a szolgálati utat betartva tettek feljelentést a hatóságnál. A hatóság (Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság, Bicskei Rendőrkapitányság) meg visszaüzent, hogy mivel nem ők kapták rajta a csínytevő Mészárost, hatósági tettenérés és dokumentálás nem történt, így nem kompetensek az ügyben. Dolog elsikálva. Persze az is lehet, hogy abból a 8 milliárdos vagyonkából, amiből a felcsúti „Gyevi bíró” éldegél, éppen nem futja rongyos hatvanezernek a kiperkálására. Nyilván kell a pénz mezei aszat irtásra. Meg különben is az elvek a fontosak. A falkaforradalmi gyevi-elvek.

A harmadik „gyevi bíró” egy bizonyos Lázár János, aki az Információs Hivatalt felügyeli és irányítja, míg a negyedik a belügyminiszter Pintér Sándor, aki bizonyságát adta, hogy mennyire ügyel a részletekre és mennyire nem TEKetóriázik. Mármint ő és legényei, a TEK-es legények.
Most ippeg egy „társadalmilag kiemelten veszélyes” párosra csaptak le, titokszolgailag és megfigyelésileg. Két kisrendőrre, Budapest VII. kerületében. Ezek a megátalkodottak odáig merészkedtek, hogy 100 (azaz száz) román lej ellenében futni engedtek egy szabálytalankodó autóst, azaz korrumpálódtak.

Tény, hogy korrupt rendőröket nem szívleli sem a lakosság, sem a hatóság. Ellenük küzdeni kell, de…

De ilyenkor azért elgondolkodik az ember. Vajon ezek a kisrendőrök miért fogadnak el pénzt, miért megvesztegethetők? Nem kell sokat törni magunkat a válaszon: Azért, mert ők nincsenek úgy megfizetve, mint a grál-lovag TEK-esek. Ha egy közrendőr bérezését nézzük, akkor az ők és a TEK-beosztottak fizetése között kb. két átlagbérnyi a különbség. Ennyi! Ennyire egyszerű!

Azért az imént említett eksönnek van egy-két pikantériája is. Az egyik, hogy a TEK éppen akkor csapott le (bár szépen megvárták a kisrendőrök akciójának végét, nehogy már nekik kelljen fusizni), amikor a két közrendőr egy valóban veszélyes, fegyveres garázdát ártalmatlanított éppen. A másik pikantéria, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség miért éppen a TEK-et kérte meg a kisrendőrök elleni akció lebonyolítására, és miért nem például a készenléti rendőrséget, vagy BM belső elhárítását, nota bene a kerületi kapitányt?  Annyira féltek a két „terroristától”, hogy indokolt volt a terrorelhárítók bevetése? Persze miért is ne! El lehet könyvelni egy újabb sikeres akciót, így indokolt a lé. Mert hogyan is jönne az ki, ha egy kerületi kapitány, mondjuk szolgálatfelvételkor, vagy leadáskor szépen, csendben kérné számon a beosztottjait, vagy függesztené fel őket a szolgálatból. Annak semmi hírértéke, nem lehetne pöffeszkedni vele.

Szóval éljen a TEK és a Központi Nyomozó Főügyészség megbonthatatlan, örök barátsága. Legközelebb már bizonyára a civil irodák és alapítványok ellen is őket küldik. Mert ebben a szép, új, becsülettel és korrektséggel átitatott világunkban nincs kecmec, nincs TEKetória.

Mellesleg csak úgy és aktualitásként kérdezném, ugyanis annak bizonyításához még titkosszolgálati eszközök alkalmazására sincs szükség: - Vajon Pintér belügyér miféle „lejeket” dugdosott el az autójában Mészáros Lőrinc közúti szabálytalanságának elsimításáért?

Megjegyzem, ha Mátyás élne, sok dolga lenne. Talán nem is győzné.