Színfóbia

Nem tudom, fellelhető-e az orvosi szótárban a címben szereplő kifejezés, de hogy maga a tünet létezik, az teljesen biztos. Nagyon sokan szenvednek különböző fóbiákban, akkor miért pont színfóbia ne létezne. Megfigyelésileg és tapasztalatilag állíthatom, hogy bizonyos emberekben igenis lakozik a színfóbia, ami annyit jelent, hogy egyeseken beteges irtózat lesz úrrá bizonyos színekkel szemben. Azt is bizton állíthatom, hogy a színfóbia leginkább valamilyen tudatmódosító hatására alakul ki az emberekben. Álljon itt néhány szemléletes példa – persze a személyiségi jogok szigorú betartásával, nevek nélkül – arra, hogy miféle szélsőséges viselkedési formákhoz vezethet a színfóbia és a tudatmódosítók elegye.

 
Kezdeném talán a kékfóbiával, ami a leggyakoribb színfóbiás betegség, legyen az kék csillag, vagy kék zászló. Az egyik kirívó klinikai eset, egy bizonyos M.G.Ricsi nevű nemezsapkás fóbiásra jellemző, akiben valamiféle kényszercukorka hatására alakult ki a kékfóbia. Olyannyira, hogy a Tilos Rádió előtt már nem is tudta féken tartani fóbiáját és egy másik kényszerességbe menekült, nevezetesen a piromániába. Érdekes, hogy ugyanez a tünetegyüttes volt tapasztalható egy N.E. monogrammal büszkélkedőre is. Egy másik kékfóbiás beteg (G.N.T) meg például ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy kék zászlókat hajigáljon a magasból. Érdekes jellemzője a kékfóbiásoknak, hogy például a székely-kékre valahogy nem gerjednek. Érthetetlen.

A következő leggyakoribb szín - fóbia terén - a vörös. Erre is sokan allergiásak, különösen, ha a vörös még valamiféle mértani alakban is manifesztálódik. Vannak persze kivételek, mint például egy bizonyos alkoholos ital, de ugye kivétel erősíti a szabályt. Kiemelkedő képviselője a vörösfóbiásoknak egy bizonyos K.L. nevű főközéleti  főszemély. Számára a vörös, akár a bikának a posztó. Ja, hogy a bika színvakon toporzékol? Ő is.

Egyes színfóbiások például a zöldet nem szeretik, legyen az zöldtakarmány, zöldellő fa, vagy zöldpárt. A lényeg, hogy a zöldfóbiások számára minden zöld, valamiféle újmódi huncutság, amit tűzzel-vassal (láncfűrésszel, bilincslánccal) irtani kell. Ezen fóbia egyik legjelentősebb tünethordozója egy O.V. nevű fóbiás. Zöldfóbiája rendkívül súlyos, amit olykor gyógyszerezéssel próbál elfojtani több-kevesebb sikerrel. Ilyenkor fóbiája - a gyógyszer tudatmódosító hatására - pont az ellenkező végletbe csap át. Kényszeres vágyat gerjeszt a zöld iránt, amely vágyát leginkább a stadionok zöld gyepén csillapíthatja.

A színfóbia következő variánsa a sárgafóbia. Ezen betegség kialakulásában igen jelentős szerepet játszik egy hazánkban ugyan nem őshonos, ám kényszertelepített délszaki növény és annak alkaloidja. A növény tudatmódosító hatása klinikailag kimutatható. Manapság egyre többen szenvednek ebben a típusú fóbiában. A sárgafóbiásokra jellemző tünetek: hányinger, mély apátia, fékezhetetlen káromkodási kényszer, súlyos esetben ön és közveszélyesség. A sárgafóbiára - a tudomány jelenlegi állása szerint – még nem létezik hatásos ellenszer. A sárgafóbia annyira elterjedt (szinte népbetegség), hogy nem találtunk kiemelkedő sárgafóbiás személyt.

Vannak aztán a színfóbiának különös változatai is. Ilyen például a totális színfóbia, ami annyit jelent, hogy minden színre allergiás az ember. Különösen a szivárványra. Az ilyen fóbiában szenvedők szinte mindent csak feketében és fehérben képesek elviselni, legyen szó mellényről, ingről, vagy bakancsról. A hazai totális színfóbiások egyik jelentős képviselője egy bizonyos V.G. fedőnevű fóbiás. A totális színfóbiások a legrosszabb fajta. Szinte kizárólag csak tudatmódosítókon létezhetnek. Igaz, számukra szinten minden a tudat módosítását szolgálja, lettlégyen az sör, absztrakt keresztek, gót-, vagy rovásírás, vagy ad absurdum, egy lovasfogat, egy motorkerékpár, egy lúdtoll, egy tarsoly. Közülük kerül ki a legtöbb agresszív és közveszélyes fóbiás. Ugyanakkor érdekes paradoxon, hogy az ilyen fóbiában szenvedők gyakran ragaszkodnak bizonyos színekhez, színkombinációkhoz - amilyen például a zöld-fehér, vagy piros-fehér sávozás -, illetve utasítják el a sötét tónusokat. Leginkább bőrszín tekintetében. Nyilván ez is bizonyos cukorkák hatása.

Szóval a színfóbia létezik, tünetei pontosan definiálhatók. Csak a vak nem látja.