A kiskakasok gyémánt krajcárja – avagy uniós pénzekkel trükköznek a magyar szelektív hulladékgazdálkodók?

Fotó: Plajbászblog

Sokakat meglepett az a nyilvánosságra került, leleplező amatőr videó, ami Nyíregyházán készült a szelektív hulladék elszállításáról. A videóból egyértelműen megállapítható, hogy a lakosság által szelektíven válogatott hulladékot a helyi hulladékkezelő vállalkozó újra összekeveri és így szállítja a feldolgozó telepre. Ott szorgos kezek újra szétválogatják az egyébként már egyszer, a lakosság által szelektált, majd újrakevert hulladékot.
A videó felbukkanását követően döbbenetes volt a hulladékkezelő vállalkozás vezetőjének nyilatkozata. Itt kifejtette, hogy elsősorban nem kifizetődő külön járművel szállítani a szelektíven gyűjtött hulladékot, majd közölte, hogy azért hagyják mégis a lakosságot szelektíven gyűjteni, mert nem akarják rombolni a már kiépített és egyre inkább kedvelt környezettudatos, szelektív hulladékgyűjtési morált. Azt a morált, amit egyébként szintén uniós támogatásból felépített propaganda alakított ki. Erre tényleg nem lehet mit mondani.

Ez a videó több gyanúra is okot ad, legfőképpen arra, hogy a szelektív hulladékgazdálkodás terén nem kis visszaélések történnek, mi több felvetődik a közpénz elsikkasztásának gyanúja is.

De nézzük csak sorban:

Uniós csatlakozásunk óta rengeteg uniós pénz áramlott az országba. Az Index híradása szerint 2004 ás 2013 között egy Marshall-segélynyi, mintegy 8000 milliárdos összeg. Magyarországon szinte nincs olyan fejlesztési beruházás, amely ne uniós forrásból épült volna, kezdve az autópályáktól a szennyvíztisztítókon át egészen a metróig. De ide tartozik például a szelektív hulladékgazdálkodás fejlesztésére utalt uniós támogatás is. Ebből az összegből jutott úgy Budapestnek, mint akár Nyíregyházának is, a propagandától a gyakorlati megvalósításig, kivitelezésig. Minden szelektív gyűjtőedényen ott virít a kis táblácska „A projekt az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg”. Nos, ez a társfinanszírozás általában 80-20%-os forrásarányt jelent az EU javára, de gyakran előfordul, hogy akár 95 százalékos finanszírozást is elérhet az uniós támogatási összeg. Amilyen például a szelektív hulladékgyűjtés és gazdálkodás.

Úgy látszik, hogy ezt a horribilis összeget csapolják meg egyes ügyeskedő vállalkozások. Például Nyíregyházán. Ugyanis, ha belegondolunk, minden régió, város, vagy község pályázaton nyeri el az uniós támogatást, amely összeget azután folyósít a hulladékszállításban és feldolgozásban érdekelt társvállalkozásnak. És ebben a pályázatban szó sem lehet olyasmiről, hogy a lakosság által szelektíven válogatott hulladékot az elszállítás során megint „ömlesztik”.

A másik gyanú a munkahelyteremtés uniós támogatására felvett összegre vonatkozik. A Széchenyi-terv alkalmat ad arra, hogy a munkahelyteremtő vállalkozások jelentős uniós, illetve állami forráshoz juthassanak. Tehát, ha egy hulladékgazdálkodó cég úgy teremt munkahelyet, hogy a már szelektált hulladékot újrakeveri, majd megint szétválogattatja egy futószalag mellett dolgozó húsz alkalmazottal (amit normális esetben egyébként két ember is el tudna végezni, de hol van itt szó normális esetről?), akkor minimum bűzlik az ügy. Akár a szemét. Ebben az esetben ugyanis a vállalkozó azon ügyeskedik, hogy csak azért alkalmaz húsz embert (éhbérért), hogy felvehesse a nem kevés központi (és uniós) munkahely-teremtési támogatást. Ahelyett, hogy fejlesztené a technikát és a feldolgozást, helyette kőkorszaki módszerekkel válogattatja szét a mesterségesen és szándékosan összekevert szemetet. Megéri? Neki biztosan. Ugyanis egy modern kukásautó személyzettel, vagy egy korszerű hulladékválogató automata gépsor tízmilliókba (ha nem százba) kerülne, a húsz ember minimálbére meg ennek töredékébe. Erre mondják azt, hogy ügyes. És annyira ázsiai. Akár a közmunkaprogram.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a KEHI, vagy a NAV ugyanolyan vehemenciával veti-e magát az ügyre, mint például a Norvég Alap, vagy Corvinus Egyetem esetében. Nem valószínű.