Zsidó intolerancia

Mottó:

„Mert magamat kigúnyolom, ha kell.

De hogy más mondja, azt nem tűröm el ...”

(Rostand – Cyrano de Bergerac)

Schwezoff Dávid (fotó: worldpress)

Különös gondolatok hagyták el Heisler András, a Mazsihisz elnökének tollát, abban a levélben, amit a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnökének, Tordai Péternek írt.
Heisler a levélben abbéli véleményének ad hangot, hogy azonnali hatállyal függesszék fel tisztségéből a Mazsihisz legnagyobb tagszervezetének nemrég megválasztott ügyvezető elnökét, Schwezoff Dávidot. Az indoklás több mint különös, mi több egyenesen felháborító. Heisler szerint ugyanis Schwezoff múltja biztonsági kockázatot jelent a szervezetre nézve. És hogy mi is ama bizonyos „biztonsági kockázat”? Első olvasatra szinte valószínűtlennek tűnik a két ok. Nevezetesen az egyik, hogy Schwezoff Dávid transzvesztita (húszévesen azzal kereste a kenyerét, hogy egy melegbárban dolgozott előadóként), a másik, hogy életének egy szakaszában egy katolikus plébánián volt kántor.

Olvasván a hírt, hihetetlennek tűnik az egész. Ez lenne a híres tolerancia, amit a Mazsihisz más vonatkozásban annyira megkövetel? Netán ez is amolyan zsidós rettegés, félelem az eljövendőtől. Vagy Heisler fél annyira, hogy zsidó vonatkozásban még efféle támadási felületet sem akar adni az antiszemita szélsőségeknek? Legyen bármelyik is, mindegyik szégyen. A gyávaság szégyene.
Ám a legnagyobb szégyen, hogy Heislerről kiderült, ugyanúgy nem tolerálja a másságot, mint bármelyik rasszista beállítottságú gondolattársa. Mert teljesen mindegy, hogy a másságot ki utasítja el - legyen az bőrfejű, vagy egy zsidó szervezet vezetője -, a fogalom ugyanaz. Intolerancia, mi több - rasszizmus.

Mert miért és miben is jelent biztonsági kockázatot egy (volt?!) transzvesztita? Csak annyira és annyiban, mint anno Terry Black. Nagyon jól emlékszik mindenki, micsoda össznemzeti botrány volt Terry Black gyermek-örökbefogadása körül, azzal a jelszóval, hogy „egy ilyen ember miként nevelhet gyereket”. Az idő bebizonyította, hogy az „ilyen embernél” kevés odaadóbb és felelősségtudóbb nevelőapa létezik.
Az is különös, hogy miért jelent kockázatot egy volt kántor. Köztudott, hogy bármely civil személy lehet egy vallási felekezet kántora, ugyanis nem kitétel a vallási hovatartozás. Egyetlen kitétel, hogy szép, érces hangon tudjon énekelni és nagyjából ismerje az adott vallási liturgiát. Ennyi.
Döbbenetes az is, hogy Heisler András miképpen von párhuzamot  a transzvesztitás, az énektudás és a pénzügyi gazdálkodás [Heisler: „milliárdokkal gazdálkodó ügyvezető igazgató” (sic!)] között.

A Mazsihisznek sürgősen el kellene gondolkodnia azon, hogy a megfelelő ember van-e a megfelelő helyen, hogy Heisler András - mint elnök - megfelelően tudja-e képviselni (leginkább vezetni) Magyarország legnagyobb zsidó közösségét. Mert amilyen egy vezető, aképpen működik a szervezet, illetve közösség, és leginkább az ő személyén keresztül ítélik meg magát a szervezetet is.

Véleményem szerint Heisler tökéletes alkalmatlan a Mazsihisz vezetésére és azonnal el kellene távolítani a szervezet éléről. Mielőtt még nagyobb ostobaságokkal rukkol elő.