Anthrax - Bagatell!

Tavaly szeptemberben 17-én volt olvasható a Plajbászblog oldalain az „Anthrax - Csak semmi pánik!” című írás egy jászladányi lépfenefertőzés okán. A hatóság akkor is elbagatellizálta a dolgot, ámbár az egészségügyi hatóságok akkor még erélyesebben léptek fel. Fertőtlenítés biovédelmi felszerelésben, vesztegzár, stb. Nem telt el még egy év sem, és ismét anthraxfertőzésről tudósítanak a médiák. Ezúttal Tiszafüredről és Gyöngyösről érkeztek aggasztó hírek a lépfenefertőzéssel kapcsolatosan. A tavalyi eset és a mostani között mindössze annyi a különbség, hogy akkoriban „csak” egy államtitkár (Karneván Endre) tett tanúbizonyságot hozzánemértésről, a mostani esetben viszont már egy miniszter (Fazekas Sándor) felelőtlenkedik, mi több azzal vádolja Gőgős Zoltán szocialista agrárszakembert, hogy csak azért kerít akkora feneket a dolognak, mert politikai tőkét akar belőle kovácsolni. Ennél cinikusabb, az egészségbiztonságot (életet?) semmibevevő nyilatkozatot politikustól ritkán lehet hallani. Felelősebben gondolkodó kormányzásban egy ilyen nyilatkozatot tevő miniszter másnap már nincs a posztján, sőt talán már a közéletben sem. Különösen aggasztó a mostani esetben, hogy a gyöngyösi és a tiszafüredi eset között állítólag nincs összefüggés, ami viszont azt jelenti, hogy súlyos hiányosságok tapasztalhatók az állattenyésztés és állategészségügy területén immáron országos viszonylatban. Fokozza az aggodalmat, hogy a Tiszafüreden tapasztalt esetben közétkeztetési vállalkozás is felbukkan, ami közegészségügyi szempontból jelent nem kis veszélyt. Míg a tavalyi jászladányi esetben emberi fertőződés nem volt megállapítható, addig a mostani esetben már nyolc kórházi kezelést igénylő fertőzést mutattak ki.

A tiszafüredi anthrax-fertőzés még valamire rámutat. Arra a mindent átszövő politikai összefonódásra, ami az Orbán-kormány immáron ötödik éves regnálását jellemzi. Tiszafüreden valahogy nem hallani karanténról, vesztegzárról. A minisztérium is csak annyit közölt, hogy a hatóság begyűjtötte és megsemmisítette a gyanús élelmiszereket. Az anthrax fertőzött, kényszervágott húsból szállító tiszafüredi „mikutyánkkölyke” nagyvállalkozó Nagy József valahogy nem akar a hatóság látóterébe kerülni, helyette, a különböző kishalakra csap le a törvény. És rájuk is úgy, hogy a közegészségre bármennyire is veszélyes tevékenységet folytatnak, többet nyom a latban a hatósággal való „együttműködés”.

Veszélyes játékot játszik Fazekas Sándor és vele párhuzamosan a kormány. Az elbagatellizálást máshol talán nem tolerálják ennyire. Még az is előfordulhat, hogy a teljes magyar gazdaságot érintő európai szintű karantént vonnak Magyarország köré. Akkor aztán lehet sírni mind hús, mind tej ügyben. Apropó tej: Érdekes módon Tiszafüred vonatkozásában nem nagyon hallani a magyar tejtermelők hangját. Kényelmesebb hazaárulózni és tejesdobozokat hajigálni egy multi parkolója előtt. De tulajdonképpen ki is az igazi hazaáruló?

A Plajbászblog 2013. szeptember 17-i bejegyzése

 

Anthrax – Csak semmi pánik!

Rejtő Jenő „Vesztegzár a Grand hotelben” c. regényében hangzott el az alábbi, világhírű mondat: „A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalosnak látszó személyiség azt kiáltja, hogy ’Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj’, nyomban kitört a pánik.”

Nem véletlenül jutott eszembe ez az idézet, amikor tegnap olvastam, hallottam Karneván Endre vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár bejelentését a jászladányi anthrax (lépfene) fertőzések kapcsán.

Tényleg, miért is kellene idegeskedni, amikor egy állattartó telepen feltűnik az egészségügyi hatóság kíséretében a katasztrófavédelem, a rendőrség és velük együtt az egész biohazard-gárda? Rejtő regényében „csak” bubópestist szimulált egy-két gazfickó, de Jászladányban erről szó sincs. Itt a maga valóságában jelent fenyegetést egy olyan, rendkívül fertőző betegség, amelyet a bioterroristák is szívesen használnának, illetve használnak is. A lépfene. Egy olyan kórokozó baktérium, amely szinte elpusztíthatatlan. A fertőtlenítőkre jóformán teljesen immúnis, túlélőképessége a maga nemében csodálatraméltó. Nem megfelelő környezetben betokozódik, s a földbe kerülve évtizedekig is élet-és fertőzőképes marad. Az antibiotikumokkal szemben hamar rezisztensé válik.

Nos, az ezzel a baktériummal fertőzött, húsznál is több elhullott állatot ásott el felelőtlen gazdájuk Jászladányban. Karneván Endre jóformán semmi biztosat nem tud az ügyről (miért is, hiszen csak egy „illetékes”), mindössze annyit bírt közölni, hogy a területet vesztegzár, azaz karantén alá helyezték, most már senki se be, se ki. Hogy az állatok, illetve az állattartó kivel érintkezhetett, arról fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy a telepen levágott állatok húsa hová juthatott el, került-e kereskedelmi forgalomba. Igen, így működik hazánkban az őstermelői biznisz.

Karneván egy valamit állít határozottan, nevezetesen azt, hogy az eset nem hat ki a magyar hús- és élőállat exportra. Valóban? Mitől olyan biztos benne? És belföldi fogyasztás és fogyasztók? Mert nem mindenki vega. Vagy arról ne is ejtsünk szót?

Szóval csak semmi pánik, mindenki őrizze meg a nyugalmát! Legalábbis addig, amíg ilyen határozott, tájékozott, a helyzet magaslatán álló, megnyugtatóan és megfontoltan nyilatkozó államtitkáraink vannak. Az, hogy például az Egyesült Államok a feketehimlő mellett az egyik legveszélyesebb biofegyverként tartja nyilván az anthraxot az senkit ne zavarjon. Kit érdekel az a számos riadóhelyzet, amikor is lépfene baktériumot tartalmazó port küldözgettek levélborítékokban mindenre elszánt gazemberek? A magyart nem érdekelte sem a madárinfluenza, sem a kergemarhakór, miért is érdekelné a lépfene. Túlélt már ennél cifrább dolgokat is. Hogy a világ és Európa is ennyire osztaná ezt a kincstári optimizmust? Nos, azt már erősen kétlem. Ugyanis jobb félni, mint megijedni.