Téridő

Azt hiszem, a magyar Alkotmánybíróság (Ab) végérvényesen utat tévesztett. Azon intézmény, amelynek már a neve is merő úttévesztés, hiszen Magyarországnak nincs alkotmánya, csupán valamiféle alaptörvénynek nevezett „betonszilárdságú” pántlikás butykosa.

Szóval a magyar jogrendszer legfelső grémiuma - amely után már csak a csillagos ég – olyasféle területre tévedt, amely sehogyan sem illeszthető a jog rendszerébe. Nevezetesen, a tér és idő viszonyának sikamlós elméleti területére. Az Ab, a takarékszövetkezetek einstandolásának ügyében hozott határozatának indoklásában ugyanis ez szerepel szó szerint: „…az egyesülési és a tulajdonjog közérdekből korlátozható, és a korlátozást jelen esetben kompenzálják a takarékok összehangolt működéséből eredő majdani előnyök.”.

Nos, ezek után már azon sem csodálkoznék, ha az Alkotmánybíróság mondjuk Albert Einstein téridő elméletében hozna mindent eldöntő határozatot. Apropó Einstein. A világhírű tudós sem vetemedett olyasmire, hogy a jövő vonatkozásában állítson fel elméleteket. Azt meghagyta az asztrológusok és jósok szórakozásának. Az olyanoknak, mint például a magyar Alkotmánybíróság. Mert ezek szerint az Ab már ismeri a jövőt. A magyar jövőt, amelyet inkább nevezhetnénk fekete lyuknak. Mindent és mindenkit elnyelő (benyelő) fekete lyuknak. Ahol már nem érvényesek a fizika törvényei, ahol minden lehetséges, még az is, hogy a múlt a jelenbe, a jelen pedig a jövőbe fordul. Akárcsak a magyar alkotmányos jogban.

Valamit azért nem értek. Ha az Ab ennyire tisztában van a „majdannal” (ez a majdan nem az a Majdan, ámbár még lehet az is a téridőben, amikor is idővel a tér lesz mérvadó), akkor hogyan lehetséges az, hogy nem látta például a MANYUP 3000 milliárdja lenyúlásának majdani „előnyeit”. Mert abból a jelenből sem lett szép jövő (egyeseknek persze lett), csak elsíbolt ezermilliárdok, eltőzsdézett MOL részvények, jókamatért visszavásárolt államkötvények, önkormányzati hiteltörlesztések, stb. És  lett a „majdanból” szép új jelen, amelyben van ismétlődő túlzottdeficit-eljárás, van  eget ostromló államháztartási hiány, elvándorlás, szakmai leépülés és annak ígérete, hogy például majdan nem lesz nyugdíj.

Tér és idő. Azaz téridő. Hajlik, görbül, önmagába fordul. Egyszóval a tudomány számára ma még értelmezhetetlenül viselkedik, csakúgy, ahogyan a magyar Alkotmánybíróság a jogtudomány számára. Én megértem, hogy még egy intézmény és azok tiszteletreméltó tagjai sem mentesíthetik magukat a hit és remény éteri fogalma alól, de más a jelen és más a még meg sem történt jövő (lásd: Időzsaru film). A jog nem ismer jövőt, csak a múltat (megtörtént eseményeket) és a jelent. A múlt eseményeinek tapasztalatán okulva szabhat keretet a jelennek. De semmiképpen a jövőnek, főleg nem határozati formában. Még a törvényhozás intézménye sem tudhatja, csak feltételezheti a jövőt, ami a legritkább esetben valósul meg. Ha nem így lenne, felesleges lenne maga a törvényhozás.

Magyarországon ugyan nincs precedensjog, de - hivatkozva az Ab mostani határozatára – történhetnek ezután furcsa dolgok. Mint ahogy már történt is, valahogy eképpen és valahogy így: - Tetszik tudni Tekintetes Bíróság, ott van az a mobil. Hogy meglovasítottam-e, azt majdan úgyis meghozza a közérdek és reményteljes jövő. Vagy nem. Addig is önként és dalolva felajánlok egy DNS-vizsgálatot, nehogy hűvösre vágjanak, vagy megbüntessenek 200 ezerre - a semmiért!

Az Alkotmánybíróság most rendkívül ingoványos területre tévedt. Nem túlzás, ha azt mondjuk; eltévedt. Nem kicsit, nagyon. Megkérdőjelezi a magántulajdont, ami valamikor az övenes években, az ál-szocializmusban, a kommunizmus mindent letaroló építése közben volt „divatban”. Határozatában nem definiálja, hogy mi az a közérdek, ami okot adhat a különböző tulajdoni, egyesülési „korlátozásokra” (mi lesz veled CÖF és CŐKA?). Mivel jelen esetben nincs szó sem természeti katasztrófákról, sem az országot fenyegető egyéb veszélyről, nem tisztázottak, hogy mi indokolja a statáriális intézkedéseket, hiszen az ország gazdasági mutatói állítólag kiválóak, Magyarország jobban (?) teljesít. (Nézegetem a kirakatban az OTP hirdetését; Személyi kölcsön THM 24,67%, pedig állítólag nincs is infláció. A jegybanki alapkamat is valami kettőegész, tehát ősszel ne is álmodjon senki nyugdíjkorrekcióról, legfeljebb lefelé. Ugyanakkor a Ft-EUR viszonylat 310 felett, a betéti kamatok meg nem nagyon akarnak 4% fölé kúszni az isten téridő kontinuumának sem. Hogy is van ez?!)

Immáron jogos az a gyanú, hogy az Ab határozata csak és kizárólag olyan „padlássöprést” szolgálhat, amely mögött nem közérdek, hanem egyéni pénzérdek bújik meg. És mindez már leplezetlen, lépten-nyomon fellelhető formában. Bebizonyosodott, hogy az Alkotmánybíróság immáron teljes egészében kiszolgálója annak a központosított, korrupt kormányzati rendszernek, amely ma Magyarországot jellemzi, mind térben, mind időben. A jelen időben.