Dr. Plecsni – avagy a centrális erőtér diszkrét bája

Íme megtörtént! Megtörtént az elképzelhetetlen.
Elkészült a nagy mű, a gép olajozottan forog, és doktorok országa leszünk, ha beledöglünk is.

Az Országgyűlés minap elfogadott határozatainak értelmében mostantól doktor leszel, ha akarod, ha nem. Nem kell diplomamunkát plágiumozni, doktori disszertációk körmölésével bajlódnod, elég, ha belapátolod magad a célvonalon, vagy beböksz a hónalj alá egy tust (ha szerencséd van még az sem kell), máris jogosan biggyesztheted neved elé a dicső „Dr” előtagot. Apróság, hogy ehhez a joghoz „csak” egy olimpiai győzelem kell (világbajnoki cím ugyanerre nem érvényes, de már intézik). De ugyanígy doktor lehetsz, ha van egy nemzet színésze kinevezésed, egy „érdemes művész” elismerésed, egy Jászai-, vagy egy Kossuth-díjad. De nehogy azt hidd, hogy itt megállunk. Biztos lehetsz abban, hogy hamarosan az összes díszdobozos plecsni ugyanilyen értékkel bír. Hiába no, dübörög a naszád.

Ám, ha mindez még mindig nem lenne neked elég, most jön a svédcsavar.
Mert törvényhozásunk a lex-doktorosdi mellett, kitalált egyebet is. Nevezetesen az állami fenntartású felsőoktatási rendszer kancelláriasítását. Ez annyit jelent, hogy minden egyetemi és főiskolai függetlenséget felejts el. Ugyanis egyszemélyi határozat formájában (értsd: miniszterelnöki kinevezés) az említett intézményekre ültetnek egy kancellárt, aki ezután… Hogyan is fogalmazzam? Szóval „isten” után az első. Mit nekünk rektorátus, mit nekünk intézményi szenátus, mit nekünk hallgatói önkormányzatok, úgyis az lesz, amit a kancellár akar.

Egy iciri-piciri hajszál azért került a levesbe. Mégpedig olyasformán, hogy a kancellár személyének legalább három éves közigazgatási vezetői gyakorlattal és… és felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. Na mostan a kérdés az, hogy ehhez elég-e a fentebb már említett plecsnis doktorátus? Mert – mutatom - ide a rozsdás bökőt, hogy a hároméves kitétel hamarosan eltűnik a törvényből egy kormánypárti képviselői módosítónak köszönhetően. Akkor viszont bizton számíthatunk arra, hogy hamarosan megjelennek a főiskolák és egyetemek élén az olimpikon és színész kisistenek. Hogy nem értenek a dologhoz? Az kit érdekel? Dönt helyettük (ebben is) a Kedves Vezető, aztán majd belerázódnak. Lényeg a lojalitás és hithű elkötelezettség.  Azért kissé furcsán nézne ki, ha mondjuk a Színművészeti élén megjelenne egy Usztics (Kerényit ne is említsük, mert az maga a lázálom), vagy az immár különálló és élő TF élén egy Egerszegi.

Megint világelsők leszünk valamiben. Az egy négyzetméterre eső doktorok számában. És már nem kell hozzá a „józsipiac” sem, mert összeschmittelte nekünk pártunk és kormányunk. Epekedve várom, hogy mikor vehetem elő a naftalinból a kiváló dolgozó érdemérmemet, mert az is megér egy doktorit. Teljesítmény szempontjából mindenképpen. Ezzel az újabb összetákolt törvénnyel sikerült elérni, hogy a magyar doktori címen – amely az utóbbi pár évben amúgy is jócskán veszített hitelességéből és elismertségéből – ismételten taszajtsunk egy nagyot, amúgy sportosan. Egy valami vigasztal csupán. Az, hogy a közeljövőben futballista doktoroktól nem kell tartanunk, s így remélhetőleg nem egy középcsatár vezette egészségügyi intézményben gyógyítanak, ha a sors úgy hozná. Ámbár még ezt is megérhetjük.