A forradalom művészgyermekei

Ha a forradalom felfalja gyermekeit, akkor ez nem lehet máshogy a „fülkeforr” művészgyermekeivel sem. Most éppen a Nemzeti Színház fülkeforradalmár gyermekei estek egymásnak. Illetve Eperjes – alias Szamóca - forradalmár készül bekebelezni az úgy látszik mégsem eléggé narancsos Vidnyánszky forradalmárt.

Első harapása az, hogy lelép. Eperjes Károly ugyanis váratlanul (ami nem is annyira váratlan) bejelentette, hogy elhagyja a Nemzeti Színház társulatát. Említett ugyan valami erős gyógyszerezést, de a háttérben valószínűleg az általa a nyilvánosság felé nem eléggé és nem elégszer hangoztatott Vidnyánszky-irigység állhat, amit nevezhetünk nyugodtan afféle fallosz-irigységnek is. És nem is ok nélkül. Mert a második harapása az volt, hogy például lelépésének okaként ott szerepel a Johanna a máglyán című darab egyes szereplőinek fallikus megjelenítése. Ez valahogy nem fér bele a forradalmi etika és erkölcs fogalmába, főleg nem a narancshithű ifjúsági nevelésbe. A 18-as karika csak maradjon a tévék és a dohányboltok privilégiuma. De a legnagyobb skandalum és legnagyobb szamócai harapás az volt, hogy Eperjesnek női szerepet kellett játszania. Azt most talán ne feszegessük, hogy a világ színészóriásai előszeretettel öltik magukra az ellenkező nem szerepét, és valahogy mégsem tartják zsenántnak, sőt. Dehát ők mégsem egy Szamócák, csupán egyszerű és kétkezi művészzsenik (lásd: Dustin Hoffman, Tony Curtis és Jack Lemmon, vagy a magyarok közül Turay Ida, Haumann Péter, Körmendi János, stb ). Na ez tette be állítólag Eperjesnél a kisajtót. Mégiscsak világbotrány, hogy egy „Hídembernek” női ruhában kelljen sertepertélnie a színpadon. Ez ugyebár sehogyan sem illeszthető bele a Fidesz-KDNP vérkeresztényi vonulatába. Valaki netán megszólja, vagy ami ennél is rosszabb - és ad abszurdum -, még képesek és rásütik a másság bélyegét, ami a fideszi keresztény-keresztyén művészetpolitikában ugye teljességgel elfogadhatatlan lenne, tehát ennek még az árnyékát is kerülni kell.

De ne legyünk rosszmájúak, ilyesmit fel sem tételezhetünk Orbán kitudja hanyadik jobbkezétől. Azt már sokkal inkább, hogy Eperjesnek megtetszett a nemzeti teátrum, „buzilobbi” ide-, vagy oda. Egy Nemzeti azért mégsem egy „piti” Vígszínház. És egy Vidnyánszky sem lehet annyira sárga, mint egy Eperjes. Ennek ékes bizonyítéka Eperjes megjegyzése, miszerint Vidnyánszky Attila nem tartja magát az igazgatói pályázatában leírtakhoz. Puff neki! Ennél egyértelműen nem is mondhatta volna azt, hogy a Nemzetire fájnak a fogai. Csak aztán a következő harapásba nehogy beletörjenek. Akkor aztán tényleg szedhetné marokszám a gyógyszert.