Ki itt belépsz...

Fotó: Plajbászblog

„…Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – szól az intelem a pokol kapuján Dante Isteni színjátékában.

A magyar egészségügy állapotát szemlélve az idézetet eképp is alakíthatnánk: - Ki itt infarktust kapsz, hagyj fel minden reménnyel!

Én kérem tisztelettel, most kiakadtam. Igen kiakadtam, mint az a bizonyos kakukkos óra. Mert mit látok? Az egyik televíziós híradásban azt, hogy az infarktusos beteget órákig hurcolászták, mert nem volt egészségügyi intézmény, amelyik fogadni tudta volna.
Még döbbenetesebb volt hallgatni a táncoslábú szóvivőt, miszerint; „…a beteg egyáltalán nem volt életveszélyben… hiszen az esetkocsi olyan kitűnően felszerelt, akár egy kórház ambulanciája….”. Puff neki!  De a legdöbbenetesebb az volt, amikor közölték, hogy a Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház, mint régiós egészségügyi intézmény (honlapjuk szerint csaknem félmillió ember ellátásáért felelnek) nincs felkészülve egy infarktusos beteg fogadására. Sem felszerelése, sem személyzete az akut belgyógyászati esetek ellátására. Pedig hát állítólag van széles szakmai paletta, elkötelezett nővérek és hozzáértő orvosok, na és persze kevéshez fogható szakmai fejlődés (lásd Jahn Ferenc Kórház impresszum). Egy valami nincs. Ambuláns belgyógyászati ellátás, tehát az infarktusos menjen az ő jó édes buenosz ájreszébe.
Ez igen! Szerencsétlen ember, hiába kap a szívéhez a „déltepsitől” két percre, oda ne is menjen, ne is vigyék, mert csak vízfejekbe ütközik. Ugyanis a tudás és az eszköz manapság külföldön keresendő.

Tehát ha infarktust kapsz – amire a jelen magyar világban jó esélyed van, lévén ugye abszolút és relatíve stresszmentes, boldog élet, hisz a gondot leveszi rólad pártunk és kormányunk – a legjobb, ha utazgatsz a mentőben. Benzin (még) van, vérhígító is hébe-hóba előfordul egyik-másik esetkocsiban… Szóval ringasd el magad, amíg ki nem hevered az infarktusod, vagy be nem csomagolnak fekete zsákba. Csak rajtad múlik. Mert a magyar egészségügyön hótziher nem.

Apropó Dél-pesti:

2013 júliusa. Gőzerővel tart a felújítás a Jahn Ferenc kórház csecsemő és újszülött-osztálya melletti mosdóban és vécében. Vasárnap van, pihenőnap, vagy mifene, de lift egy szál se, mert annak üzemeltetésére és javítására már nem tellik, különben is egy kis lépcsőzés fel a hetedikre, vagy a nyolcadikra kimondottan jót tesz a szívnek. Viszont csak úgy zakatol a Hilti, amit már a földszinten is hallani lehet, elvégre pihenni kell a szülésben megfáradt anyukáknak és újszülötteknek. Melósok, koszos-mocskos ruhában és bakancsban ki-be az osztályra. Ugyanott ahol a dadák viszik az újszülötteket az anyukákhoz és ahová látogatónak belépni szigorúan tilos. Egyébként a melósfertőtlenítés egy ledobott, hypóval átitatott rongy a bejáratban (ó, Semmelweis, ha ezt láttad volna). Senkit nem zavar, hogy éppen egy frissen szült anyuka szenved a kórtermi folyosón, vagy épp szoptat a nyitott ajtónál, mert légkondi az nincs a negyvenfokos nyári melegben. A csecsemőosztály bejáratában frissen kiszerelt koszos-büdös vécécsészék, mert fő az egészség. És az egészséges munkaszervezés. Az újszülöttek, kismamák és csecsemők egészsége meg senkit sem érdekel. Tessék beleszületni a nagybetűs életbe, koszba és retekbe és punktum.

Mindezek után valóban elgondolkodik az ember, hogy miért is hívja a népnyelv „déltepsinek” a Dél-pestit. Hát ezért.