Napi válasz

A következő napi kérdést intézte a miniszterelnök sajtófőnökéhez, Havas Bertalanhoz a Népszava: „Miért kellett titkolózni Orbán Viktor díszvacsorája ügyében?”
Postafordultával érkezett is a kimerítő válasz az érintettől, miszerint: „Amennyiben kapok egy, a miniszterelnök közszereplésével kapcsolatos, nem a magánélet kategóriáját érintő, nem eleve negatív és téves minősítést tartalmazó „napi” kérdést, akkor arra tudok válaszolni.”.

Ennyi!
Persze így belegondolva, azért egy miniszterelnöki sajtóstól többet várna az ember, mint egy pengevékonyságúra összeszorított szájat. De ez van, amilyen a főnök, olyan a beosztott, illetve amilyen a király, olyan a csörgősipka.

Én pedig üzenem innen Európából Havas úrnak: Bármennyire is fáj, de egy ország miniszterelnöke által adott „díszvacsora” nem magánügy. Még akkor sem, ha azt állítólag Orbán Viktor úgymond zsebből pengette, ugyanis Orbán Viktort a magyar adófizetők tartják el.

Főleg nem magánügy egy efféle gundeles dzsembori, ha azon több tucat kormánytag, politikai-, közéleti-, közintézményi vezető, prominens gazdasági személy-üzletember, a kormány által megkülönböztetett potentát (Vajna, Mészáros), ne adj isten csaló és bukott köztársasági elnök vesz részt. Arról nem is beszélve, hogy protokolláris szempontból is hagy az esemény némi kívánnivalót, mert orbáni „first lady” valahogy lemaradt a meghívottak listájáról.

Ezen kívül megjegyezném, hogy egy miniszterelnöki sajtófőnöknek nem tisztje értékelni, s legfőképp kritizálni egy sajtó által feltett kérdést, különösen annak fényében, hogy egy „kihaénnem” díszvacsora egy olyan tízmilliós országban zajlik, ahol négymilliónyi a súlyosan nélkülöző.

Véleményem szerint az a negatív és téves minősítés, ahogyan ön kezeli az ellenzéki sajtó által feltett kérdéseket tisztelt Havas úr! Mi több, mérhetetlen arroganciáról tesz tanúbizonyságot.
De mit is várhatnánk egy arrogáns gazda kiszolgálójától?

Mindenesetre további jó étvágyat és jó egészséget kívánok, és csak jelzem, hogy egy kispörkölt kisfröccsel is lehet olyan nemes, mint egy libamáj, ha azt megfelelően tálalják, és még high-technika sem kell hozzá, elég egy Tobisch-Klang hangrendszer. Ha már úgyis dúl a ’44-mánia.