Bűn

Amit Orbán Viktor tett szombaton, az már nem hiba, nem is bocsánatos kormányzati kommunikációs baki, hanem egyenes bűn.

Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis felszólalása során kijelentette, hogy „…autonómiát fogunk követelni a magyar kisebbségeknek”. És Orbán esetében kétség sem lehet, miféle autonómiáról beszél.

Az efféle kijelentések már Romániában sem arattak osztatlan sikert. Amikor például Semjén Zsolt, vagy Tőkés László Erdély területi autonómiáját feszegette, akkor a román fél kemény válaszlépésekkel fenyegette meg Budapestet. Orbán Viktor mondatainak - amit már Donald Tusk lengyel kormányfő is szerencsétlennek minősített – hatására bekérették az ukrán külügyminisztériumba Magyarország kijevi nagykövetét.

Orbán kijelentése már általános vonatkozásban és önmagában is szerencsétlen, ám a kritikus időszakot élő Ukrajna, illetve a kárpátaljai magyarság esetében az ilyen mondatok rendkívül nagy kárt okozhatnak A Jobbik már amúgy is (ahogy észlelte a kelet-ukrajnai helyzet eszkalálódását), akár a keselyűk a legyengült prédára, lecsapott, holmi területi visszacsatolást emlegetve Kárpátalja vonatkozásában. Most ugyanezt tette Orbán Viktor is, más megfogalmazásban.

Csakhogy Ukrajnát még ilyen feldúlt és legyengült állapotában sem lehet összehasonlítani az aránylag konszolidált Romániával, sőt! Olajat önteni az ukrán nacionalizmus tüzére pedig rendkívül veszélyes dolog

.
Martonyi külügyminiszter is törheti a fejét, hogyan lapátolja vissza az orbáni citromot a megbokrosodott dakota lóba, különösen azután, hogy csupán pár nap telt el azóta, hogy a parlament előtt a Kossuth téren inzultálták a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét. Brüsszelben is csak annyit tudott kinyögni, hogy „abban semmi újdonság nincs, minden kormánynak ez volt a politikája az elmúlt huszonöt évben”, holott Martonyi János is jól tudja, hogy ez nem igaz.

Az orbáni agrersszív politika most már nem csak a bel, hanem külpolitikai vonatkozásban is tükröződik. Ukrajna esetében pedig világosan megmutatkozik, hogy a magyar kormányfő végtelen felelőtlenséget tanúsít, mind a magyar kisebbségi, mind a külhoni magyarság vonatkozásában, mellesleg pedig súlyosan aláássa a környező országokkal kialakított jószomszédi viszonyt. Az pedig, hogy olyan országtól követel autonómiát, amelyik éppen most éli át történelmének egyik legsúlyosabb krízisét – rendkívüli politikai szűklátókörűségről tesz tanúbizonyságot. Emellett végtelenül gusztustalan is, rámutatva, hogy a fideszes politika semmiben sem különbözik a Jobbik revizionista keselyűpolitikájától.

Az sem mellékes, hogy Orbán Viktor ezen kijelentésével immáron nagyon kilóg nem csak a láb, hanem az egész ló is, amit egyáltalán nem értékel az uniós diplomácia. Két dologra ugyanis egyértelműen rávilágít: újabb jó pont szerzése Putyinnál és szavazatmaximálás a külhoniaknál, hiszen nyakunkon az EU-s választás és rohamosan közeledik az őszi önkormányzati választás is. Bizonyos szempontból még érthető is lenne, hiszen a katari cseppfolyós gáz méregdrága, amivel oda lenne az egész rezsicsökkentési maszlag, az orosz atom szintúgy, a külhoni magyarok pedig most sem nagyon jeleskedtek a szavazáskor.
De ilyen az, amikor egy meggondolatlan kormányfő több legyet akar ütni egy mondattal, avagy – hogy ne legyen képzavar - több lovat megülve próbál hátranyilazni. Mindenképpen mi látjuk a kárát.