"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2014. április 19., szombat

Kettős mérce – Az orosz-ukrán viszály


A gorbacsovi korszak lezárultával és Vlagyimir Putyin hatalomrajutásával az enyhülő amerikai-orosz viszony megfordulni látszik, sőt. Putyin személyében Oroszország ismételten egy erőskezű vezetőt tudott felmutatni, ami az Egyesült Államok kelet-politájával nem összeegyeztethető. Vlagyimir Putyin egy nacionalista beállítottságú vezető, aki vasakarattal tesz eleget az orosz geopolitikai érdeknek. Ez tapasztalható most Ukrajnával szemben is.

Ukrajna függetlenségi törekvését, úgymond demokratizálódását támogatja a nyugat, de ez csak a látszat. Ukrajna ugyanis ütközőzóna Oroszország és a NATO között és ezt mindkét fél tudja. Stratégiai birtoklása tehát létfontosságú mind Oroszország, mind az Egyesült Államok számára. Az USA stratégáinak rendkívül fontos lenne, hogy hídfőállást létesítsen a NATO számára Ukrajnában, ugyanis a független balti államok összesen sem bírnak olyan katonapolitikai ráhatással, mint ahogyan azt Ukrajna jelentené.

Az ukrán válság jelenleg olyan helyzetet idézett elő, ami újabb hidegháborús viszonyt eredményezhet Oroszország és az USA között. A nyugat - az Egyesült Államok vezetésével - erőteljes nyomást gyakorol Ukrajnára, ugyanakkor nem számol a kelet-ukrajnai térség oroszbarát, és magát orosz nemzetiségűnek tartó több tízmilliós népességével. A nacionalista Putyin pedig most pont ezt használja ki a Krím és a kelet-ukrajnai térség annektálására.
És meglehet törekvése akár sikerrel is járhat. A gond csak az, hogy az ukrán példa ragadós lehet a kelet-európai térség megannyi nacionalistája és revizionistája számára, így például Magyarország számára is. Köztudott, hogy a jelenlegi magyar nacionalista érdek mennyire preferálja a romániai Erdély, vagy az ukrajnai Kárpátalja autonómiatörekvését, akár területi szempontból is. És ez a törekvés Európa keleti, illetve közép-keleti részének bármely állama számára gyúelegyet képezhet. Ezt tudomásul véve a kialakult ukrán-orosz helyzet különösen veszélyes lehet a térségre nézve.

Kelet-Ukrajna területi elszakítása ezenkívül nem csak nemzetiségi, hanem jól felfogott katonapolitikai érdeke is Moszkvának.
Gondoljunk a Kubai Válságra, melynek során az Egyesült Államok valóságos világhisztit vágott ki azért, hogy rakétalétesítményeket telepít a Szovjetunió a karibi államba, pár száz kilométerre az amerikai határtól. Ez a mozzanat csak hajszállal választotta el a világot egy totális világégéstől.

Most ugyanaz a helyzet, csakhogy Oroszország viszonylatában. És ezt Putyin nem engedheti, bármennyire is a szabadság és függetlenség látszatába csomagolja azt a nyugat. Mert a háttérben nagyon is az Egyesült Államok és a NATO katonapolitikája húzódik meg. A nyugat már felajánlotta Ukrajnának a segítséget, mi több, NATO alakulatokat is a térségbe küldene.

Nos, ez az a körülmény, ami az orosz érdeket messzemenően sértené, sőt Oroszország területi biztonságát is veszélyeztetné. És nem kis mértékben, ugyanis Ukrajnában még számos atomfegyver és annak bevetésére képes eszköz lapul. Ez pedig azzal járna, hogy a világ esetleg egy újabb globális nukleáris háború lehetőségének közelébe sodródik.

Világosan látható, hogy az ukrán konfliktusnak a nyugati és az orosz nacionalizmus a mozgatórugója és Ukrajna csak elszenvedője a két világhatalom, az USA és Oroszország újabb pengeváltásának.

Ukrajna szenved. Bármit is tesz az ukrán vezetés, akkor is fennáll a lehetősége, hogy ő lesz a kárvallottja ennek az XXI. századi erőfitogtatásnak. Az orosz medve és az amerikai sas összecsapása pedig a világ számára semmi jóval nem kecsegtet.
 
Ukrajna most a legveszélyesebb terület nem csak európai, de világviszonylatban is. Remélem, hogy a két nagyhatalom politikai vezetői ezt minél hamarabb felismerik és ennek megfelelően kezelik az ukrán helyzetet. Úgy néz ki, hogy jelenleg Vlagyimir Putyin az, aki racionálisabban gondolkodik és ő az, aki visszafogattabb az ügyben, bármennyire is az ellenkező látszatát keltik a nyugati híradások. A világ hírcsatornáinak emlékeznie kellene az ötven éve lejátszódott karibi eseményekre és nem kettősmércével mérnie. Ugyanis most ezt teszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése