A náci kutya szalonnája

Montázs: Plajbászblog

Morvai Krisztina, a Jobbik EU parlamenti képviselőjének szavai Avar János újságíróról:
”Nem merne ilyen pimasz hangon beszélni… ha attól kellene tartania, hogy abban a pillanatban, hogy kimegy a stúdióból, udvarias, de határozott hangú fiatalemberek körbeállják, és nagyon nagy szeretettel megkérik, hogy legyen szíves mellőzni a továbbiakban az ilyen hangon való beszédet Magyarországról, a mi hazánkról. Csak úgy udvariasan, és akkor már valószínűleg elmenne a kedve.”.

Nos, azt hiszem, hogy ennél súlyosabban EU parlamenti képviselő még nem gázolt bele a véleménynyilvánítás szabadságába. Morvai Krisztina egyértelműen rávilágított arra, hogy szereti az echte árja fiúkat maga mögött (és előtt), a kékszemű, daliás, fekete ruhában és bakancsban feszítő ifjakat. A történelmi tudás- és tapasztalathiányos fiatalokat. Ők azok, akiknek a hátán lehet mászni az uborkafára, akikkel lehet fenyegetni és immáron nem csak verbálisan. Mert amit Morvai most kibökött magából, az már nyílt fenyegetés. Olyanokkal szemben, akiknek még szemernyi önálló gondolatuk van, akik látták, élték, vagy netán megélték a világ sötét korszakait.

De mit is vártunk, hisz a közmondás szerint kutyából nem lesz szalonna. Azaz náci kutyából sem lesz uniós szalonna, lettlégyen akár szőke és kékszemű nő az illető, aki olykor palesztin kendőt kanyarít a válla köré, ha az érdeke úgy kívánja.

Morvai nagysasszony a „mi hazánkként” említi Magyarországot, ami az ő olvasatában kizárólagosságot jelent, azt, hogy az ő országában csak és kizárólag udvarias de határozott fiatalemberek (és lányok) élhetnek, akik telve vannak szeretettel. Mindenki más idegenszívű, nemzetvesztő, libsi-bolsi idegen, akiket meg kell rendszabályozni. Akár körbeállással. Mert az olyan trendi, amikor „szeretettől” átitatott huszonévesek többedmagukkal rendszabályoznak meg egyetlen sokat tapasztalt és látott hetvenévest, miközben dagadnak a nemzeti büszkeségtől. És egyikük sem hányja el magát önmagától.

A fasizálódó Németországban is valahogy így kezdődött a ’30-as években. Körbeállták a nemkívánatos személyeket és előbb szóval igyekeztek meggyőzni őket. Aztán jött a tettlegesség, majd a marhavagon, a gázkamra, a meszesgödör, vagy… a Duna. Érdekes módon ott is a fiatalok adták az „erőt”. Azok, akiket kezdetben különböző náci fórumokon, majd a Hitlerjugentben próbáltak agymosni, több-kevesebb sikerrel. Úgy, ahogyan most is teszik ezt a XXI. századi Magyarországon is a Morvai-félék. Majd jött az SD, az SA és az SS. Csak aztán jött az ébredés is. Az ébredés, amikor már tízmilliós volt az áldozatok száma, amikor már tizenéves gyerekeket küldtek golyófogónak. Volt ilyen. Csakhogy a morvaikrisztináknak ez valahogy kihullott az emlékezetéből, a deli fiúknak meg nem tanítanak ilyesmit a jobbikos fórumokon.

Az EU aggódik a magyar választási eredmények láttán és legfőképpen aggódik a Jobbik erősödése miatt. Nem is ok nélkül. Hiszen látják a különböző gárdák és egyéb szélsőségesek masírozását a magyar utcákon, azt a fenyegetettség-érzetet, amit minden jóérzésű ember átél a mai Magyarországon. Ők azok, akiknek Morva szerint Magyarország nem a hazájuk – zsidók, cigányok, másként gondolkodók. Mint például Avar János.

Morvai dicséri az ostobaságot. Dicsér, miközben náci módra fenyeget és uszít. Mindemellett készülődik a következő EU-s ciklusra. Udvariasan, ám talpig bakancsban és feketében. Koromfeketében. Kell ez nekünk? Kell az neked Magyarország, hogy újra és újra átéld a történelem borzalmait?!