Közszolgálati megemlékezés a Holokausztról

A közszolgálati tévé M1 csatornája sajátos módját választotta a megemlékezésnek a Holokauszt emléknapja alkalmából vasárnap éjjel. Egy Gaylen Ross által készített, 2008-ban készült dokumentumfilmet tűzött műsorára Kasztner Rezsőről.

Már a meglehetősen késői időpont (0 óra 10 perc) sejtetni engedte, hogy nem a széles nyilvánosságnak szánt műsorról van szó, hiszen a mélyentisztelt nagyérdemű, bizonyára nem kíváncsi egy ilyesféle „való világra”, pláne főműsoridőben. Pedig a film megérdemelte volna a kiemelt időpontot. Nem csak elgondolkodtatott, de rengeteg indulat is feszült benne. Leginkább a zsidóság ellen, kiemelve a cionista mozgalom kártékonyságát. Való igaz tehát, hogy ezt a filmet csak hideg fejjel szabad nézni és semmiképpen sem való a vértől habzó, gyűlölettől fröcsögő szájú antiszemitáknak. Tehát ebből a szempontból megbocsátható a rendkívül kései időpont.
Ugyanis Gaylen Ross Kasztner személyét csak mintegy kapocsként használja filmjében abból a célból, hogy bemutassa a nem csak a múlt megítélésében felbukkanó különbségeket, hanem Izrael államon belül feszülő politikai és gondolkodásbeli ellentéteket.

Tudni kell, hogy Kasztner Rezső 1944 áprilisától előbb közvetítőkön keresztül, majd személyes találkozó révén paktumot kötött Adolf Eichmannal, (azzal az Eichmannal, akit közvetlen felelős 800 ezer magyar zsidó haláltáborokba szállításáért), hogy 4 millió birodalmi márka fejében 1600 magyarországi zsidót ne megsemmisítő táborokba irányítsanak, hanem Svájcba. Az akció az év augusztusában sikerrel járt és egy Bergen-Belsen-i kitérővel 1684 zsidót sikerült Svájcba menekíteni Auschwitz helyett.

Érdekes módon az akciót a zsidóság jelentős hányada nem úgy látja, mint például Oscar Schindler, vagy Raul Wallenberg esetében. Míg például Komoly Ottó, vagy Krausz Miklós a Jed Vasem Intézet, vagy a Holokauszt Emlékközpont „Világ Igazai” adatbázisában szerepel, addig Kasztner nem, holott személyes jó kapcsolatokat ápolt az említett személyekkel. Sőt, még kollaborációval is vádolják mind a mai napig is, náci bérencként jellemezve Kasztnert.

Kasztner Vonata maga a megtestesült meghasonlás, maga a megtestesült kettősség. Az 1600 megmenekült legtöbbje a háború után kivándorolt Izraelbe, de életük maga az élő lelkifurdalás. Hogy miért nem más menekült meg, miért éppen ők? És a kérdés ott lebeg közöttük megválaszolatlanul, most is. Hogy milyen alapon történt a szelektálás, hogy valóban igazak-e azok az állítások, hogy Kasztner tulajdonképpen üzletet kötött az ördöggel, azért, hogy 1600 jobbmódú lélek fejében a többi magyar zsidó önként, minden ellenállás nélkül induljon végzete felé - azt soha sem tudhatjuk meg. És ismervén a varsói gettóban történt lázadást, ahol nem harc nélkük fogadták a zsidók a halált – lehet is az állításnak alapja.

1600 élet 800 ezer fejében...  4 millió birodalmi márkáért… Rossz üzlet. Nagyon rossz! Szubjektív véleményem szerint ez az oka annak, hogy a zsidóság - leginkább a magyar zsidóság - mind a mai napig nem tudja megemészteni Kasztner cselekedetét, és nem azt látja, hogy Kasztner mennyi embert mentett meg, hanem hogy mennyi ment emiatt „önként és dalolva” a gázkamrákba. Kasztner Rezső személye és emléke nem csak a magyarság, hanem a magyar zsidóság és az akkori zsidó vezetők felettünk lebegő lelkiismerete is.

És talán ez lehet az oka, hogy bár felmentették a kollaboráció vádja alól, mégis 1957 márciusában Kasztner Rezsőt (Rudolfot) a háza előtt meggyilkolták.