Egy "elnökségi tagot viselő személy"

Csócsálom-csócsálom ezt a kifejezést, de valahogy nem akaródzik lemenni.
Kövér László illem- és nyelvtanár (mellesleg szabadságharcos) öklendezte ki ezt a szörnyűséget a száján - önmagáról.

Mert bizony ő lenne az a bizonyos - tagot viselő – hím elnöki személy. Házelnöki személy.
Mert ahelyett, hogy kinyögött volna valami olyasmit, hogy például „Orbán nem akart egy olyan elnökségi tagot miniszternek mint ő”, ahelyett jól belerondított a magyar nyelvbe. Is! No meg a történelembe. Is! Hogy az áhított múltat mégse töröljük el végleg.

Persze megértem én, hogy Kövér nem bírja megemészteni, hogy Orbán csak egyszerű házelnökké emelte és nem mondjuk belügyminiszterré, mert ismervén Kövér habitusát, akkor lenne itt rend igazán, rendszervegyítés ide-, vagy oda. Azért egy kolesztárstól többet várt volna el az ember.. Bizonyára fájó tüske ez a szívében azóta is, ezért e keserű kifakadás.

De félre a nyelvi leleménnyel, hiszen Kövér nem állt itt meg, hanem még rá is tromfolt az elkeseredésére. Valami olyasmivel, hogy 2006-ban Gyurcsány nemlétező jobboldali puccskísérlet ellen lépett fel. (Hogy mi a nemlétező, azt a napokban épp Orbán kottyintotta majdnem el, lányos zavarában.). Való igaz, nem szimpla jobboldali puccskísérlet volt, hanem puccskísérlet, karöltve a szélsőjobbal – és a talpig becsületes, székházvédésben is jeleskedő futball-huligánokkal. Puccskísérlet a demokrácia ellen, ami mára már nem csak kísérlet maradt.

Aztán itt van még ráadásnak a kövéri skizofrénia újabb szemléletes példája, miszerint megnyertük a szabadságharcot az Európai Unió ellen. Mert hisz’ „értjük mi a játék lényegét”.
Na most akkor szabadságharc, vagy játék? Mert játékban ugye nem üzengetünk olyat, hogy „nem vagyunk hajlandóak megnyúzni saját fajtánkat”, vagy azt, hogy „áll erő a csatatér másik felén is”.

De miért is csodálkoznánk a tudati meghasonlás ilyetén megnyilvánulásán, amikor a „főnök” is hasonlóban szenved, s aki szóvivője útján épp az Egyesült Állomoknak üzent hadat, a még ki sem nevezett leendő amerikai nagykövet, Colleen Bradley Bell személyén keresztül.

Szóval csak nyugalom. Van itt picinke gyurcsányozás, van szabadságharc, és picinke történelemhamisítás is, hol egy turul, hol meg egy birodalmi sas védőszárnyai alatt, az angyalokról nem is beszélve. Tehát minden a legnagyobb rendben, mindenki a helyén az áprilisi választás előtt.  Még egy ilyen „elnökségi tagot viselő személy” is.