Egy 2005. novemberi publicisztikában (Atomgyertya) már
próbáltam rávilágítani a Paksi Atomerőmű szükségességére, ami azóta sem
vesztett aktualitásából.
Arról írtam, hogy bármennyire is ágálnak a környezetvédők, az atomerő békés célú, energiatermelésre irányuló felhasználásának jelenleg nincs megfelelő alternatívája. Magyarország meg különösen érzékeny ebből a szempontból, hiszen energiahordózók tekintetében igencsak szűkösen állunk.
E rövid bevezető után rátérnék a napi történésekre.
Orbán Viktor tegnap látogatást tett Vlagyimir Putyin orosz államfőnél a Paksi Atomerőmű bővítésének tárgyában. Az ellenzéki sajtó nyomban vezércikkben jelentette a hírt, számtalan ponton kritizálva a magyar kormányfő „partizánakcióját”. És sajnos sok igazság is van benne.
Kezdve talán azzal, hogy a megállapodás-tervezet szerint az orosz fél 3000 milliárdos hitelt nyújtana Magyarországnak a beruházás finanszírozására. Egy „einstandnyi” összeg, és ez ráadásul „egyenlőre”, ami Fidesz-nyelven azt jelenti, hogy jóval többet is kóstálhat ez a beruházás. És mint tudvalevő, a magyar ipari beruházások a legritkább esetben valósulnak meg az előzetes költségbecslésekben meghatározott összegekből. Tehát nyugodtan vehetjük úgy, hogy Orbán Viktor most legalább egy 5-6000 milliárdos adósságba verte az országot, lehet, hogy még többe.
2005-ben azt mondtam, hogy mivel az oroszok (akkor még szovjetek) építették a Paksi Atomerőművet, orosz a teljes technológia, tehát célszerű lenne a bővítéssel ismét Oroszországot megbízni. S nem francia, japán, amerikai, vagy ki tudja milyen más nemzet beruházóinak adni a lehetőséget. Úgy látszik az Orbán-kabinet is valami hasonló megfontolásból erre a felismerésre jutott. Csakhogy nem mindegy milyen formában és milyen áron. Ugyanis a mostani Orbán-Putyin megállapodás annyira titkosított, hogy még az előzetes 3000 milliárdos hitelmegállapodásban sem lehetünk biztosak. Arról nem is beszélve, hogy a kormánypropaganda a villamos-energia árak tartós alacsony szintjét hangsúlyozza Paks vonatkozásában, ami szemenszedett hazugság, viszont kiválóan illeszkedik a kormány rezsicsökkentési maszlagjába. Mértékadó energiaszakértői elemzések is azt mutatják, hogy a paksi beruházás sohasem, vagy belátható időn belül nem térülhet meg, vagy csak olyan áron, ami a jelenlegi villamosenergia-fogyasztói árak legalább 30%-os emelésével járna. Tehát mindegy mit próbál belehazudni az emberek fejébe az Orbán-kabinet, Paksot nagyon keményen az adófizetőkkel fizettetik meg. Vagy áramdíjemeléssel, vagy egyéb adók kivetésével. Más alternatíva nincs, hiszen ez is államadósságként realizálódik, amit valahogy ki kell fizetni.
A másik hazugság, hogy az új blokkok megépítésével Paks nagyobb arányban veszi ki részét a hazai energiaellátásból. Ez ugyanolyan kormányzati porhintés, mint az olcsó áram, hiszen mire a beruházás megvalósul, és a próbaüzemeken is túl lesznek, addigra a régi blokkok üzemideje lejár. És nem valószínű, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség beleegyezne egy, ki tudja hanyadik üzemidő-hosszabbításba.
Tény, hogy Paks jelenleg egy szükséges rossz, alternatívenergia ide, környezetvédelem oda. Paks nélkül, az atomenergia nélkül, nincs áram, vagy olyan áron, amit a magyar lakosság képtelen lenne megfizetni.
Orbán Viktor most – azon kívül, hogy egyénileg, mindenféle szakértői egyeztetés, és hatástanulmány nélkül döntött – a jövő generációjának, a jövő kormányinak nyakába varrt egy hatalmas terhet. Arról nem is beszélve, hogy a paksi beruházás leple alatt – úgy mellesleg – megállapodást írtak alá Putyinnal a Déli Áramlat gázvezetéket illetően is. Arról a Déli Áramlatról, amit a 2010-es kormányváltás előtt annyira ostorozott. Jól emlékszünk arra, hogy Gyurcsány Ferencet egyenesen hazaárulónak nevezte, amiért akkori kormányfőként, tárgyalásokat folytatott Putyinnal a Déli Áramlatot illetően. Tehát ha ő tárgyal földgázügyben az oroszokkal, akkor az hazafiság és országérdek, ha más, az nemzetárulás. (Meglehet pont azért lett „csak” 3000 milliárdos a tervezet, mert itt ez a kis grátisz, egyébként tényleg a valósággal rukkoltak volna elő. És így már érthető a titkolózás.)
Arról írtam, hogy bármennyire is ágálnak a környezetvédők, az atomerő békés célú, energiatermelésre irányuló felhasználásának jelenleg nincs megfelelő alternatívája. Magyarország meg különösen érzékeny ebből a szempontból, hiszen energiahordózók tekintetében igencsak szűkösen állunk.
E rövid bevezető után rátérnék a napi történésekre.
Orbán Viktor tegnap látogatást tett Vlagyimir Putyin orosz államfőnél a Paksi Atomerőmű bővítésének tárgyában. Az ellenzéki sajtó nyomban vezércikkben jelentette a hírt, számtalan ponton kritizálva a magyar kormányfő „partizánakcióját”. És sajnos sok igazság is van benne.
Kezdve talán azzal, hogy a megállapodás-tervezet szerint az orosz fél 3000 milliárdos hitelt nyújtana Magyarországnak a beruházás finanszírozására. Egy „einstandnyi” összeg, és ez ráadásul „egyenlőre”, ami Fidesz-nyelven azt jelenti, hogy jóval többet is kóstálhat ez a beruházás. És mint tudvalevő, a magyar ipari beruházások a legritkább esetben valósulnak meg az előzetes költségbecslésekben meghatározott összegekből. Tehát nyugodtan vehetjük úgy, hogy Orbán Viktor most legalább egy 5-6000 milliárdos adósságba verte az országot, lehet, hogy még többe.
2005-ben azt mondtam, hogy mivel az oroszok (akkor még szovjetek) építették a Paksi Atomerőművet, orosz a teljes technológia, tehát célszerű lenne a bővítéssel ismét Oroszországot megbízni. S nem francia, japán, amerikai, vagy ki tudja milyen más nemzet beruházóinak adni a lehetőséget. Úgy látszik az Orbán-kabinet is valami hasonló megfontolásból erre a felismerésre jutott. Csakhogy nem mindegy milyen formában és milyen áron. Ugyanis a mostani Orbán-Putyin megállapodás annyira titkosított, hogy még az előzetes 3000 milliárdos hitelmegállapodásban sem lehetünk biztosak. Arról nem is beszélve, hogy a kormánypropaganda a villamos-energia árak tartós alacsony szintjét hangsúlyozza Paks vonatkozásában, ami szemenszedett hazugság, viszont kiválóan illeszkedik a kormány rezsicsökkentési maszlagjába. Mértékadó energiaszakértői elemzések is azt mutatják, hogy a paksi beruházás sohasem, vagy belátható időn belül nem térülhet meg, vagy csak olyan áron, ami a jelenlegi villamosenergia-fogyasztói árak legalább 30%-os emelésével járna. Tehát mindegy mit próbál belehazudni az emberek fejébe az Orbán-kabinet, Paksot nagyon keményen az adófizetőkkel fizettetik meg. Vagy áramdíjemeléssel, vagy egyéb adók kivetésével. Más alternatíva nincs, hiszen ez is államadósságként realizálódik, amit valahogy ki kell fizetni.
A másik hazugság, hogy az új blokkok megépítésével Paks nagyobb arányban veszi ki részét a hazai energiaellátásból. Ez ugyanolyan kormányzati porhintés, mint az olcsó áram, hiszen mire a beruházás megvalósul, és a próbaüzemeken is túl lesznek, addigra a régi blokkok üzemideje lejár. És nem valószínű, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség beleegyezne egy, ki tudja hanyadik üzemidő-hosszabbításba.
Tény, hogy Paks jelenleg egy szükséges rossz, alternatívenergia ide, környezetvédelem oda. Paks nélkül, az atomenergia nélkül, nincs áram, vagy olyan áron, amit a magyar lakosság képtelen lenne megfizetni.
Orbán Viktor most – azon kívül, hogy egyénileg, mindenféle szakértői egyeztetés, és hatástanulmány nélkül döntött – a jövő generációjának, a jövő kormányinak nyakába varrt egy hatalmas terhet. Arról nem is beszélve, hogy a paksi beruházás leple alatt – úgy mellesleg – megállapodást írtak alá Putyinnal a Déli Áramlat gázvezetéket illetően is. Arról a Déli Áramlatról, amit a 2010-es kormányváltás előtt annyira ostorozott. Jól emlékszünk arra, hogy Gyurcsány Ferencet egyenesen hazaárulónak nevezte, amiért akkori kormányfőként, tárgyalásokat folytatott Putyinnal a Déli Áramlatot illetően. Tehát ha ő tárgyal földgázügyben az oroszokkal, akkor az hazafiság és országérdek, ha más, az nemzetárulás. (Meglehet pont azért lett „csak” 3000 milliárdos a tervezet, mert itt ez a kis grátisz, egyébként tényleg a valósággal rukkoltak volna elő. És így már érthető a titkolózás.)
Ismét tettenérhető tehát Orbán Viktoron az a kétkulacsos, farizeusi politika, ami annyira jellemző rá. Csak most arra leszek kíváncsi, hogy a CÖF milyen transzparenssel fog felvonulni, ugyanis a „nem leszünk gyarmat” és a „nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja” éppen aktualitását vesztette. Itt van helyette a Roszatom, azaz a mi oroszunk jó orosz, a tiéd rossz. Atom rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése