Bocsánatot kérek...

Az egyik közösségi portálon Pityinger László alias Dopemannel kapcsolatban ragadtattam el magam egy hozzászólásomban, mégpedig szó szerint a következő formában: „Én nem tudom kinek, mi baja Dopemannel?! Különösen a tegnapi parlamenti közvetítést szemlélve. Egy hetvenhetedik senki kormánypárti képviselő azzal állt elő (interpellációra adandó válasz helyett), hogy Dopemannek már a neve is az, hogy narkós. Érdekes, hogy a szombathelyi Lázáry véletlenül sem jutott eszébe. Ja, hogy neki nem csak a neve utal a narkóra... Bocs!”

Meg is kaptam érte a magamét az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetőjétől, olyan formában, hogy a szóban forgó képviselő egy államtitkár, míg Lázáry ügye folyamatban van.

A kritika második részéhez nem fűznék kommentárt, de az elsőhöz igen:

Valóban! Az említett képviselő Doncsev András államtitkár, aki 2013. október 7-i felszólalásában végtelen bunkóságról tett tanúbizonyságot, államtitkárhoz, - de egyáltalán; képviselőhöz – nem méltó módon viselkedet a magyar parlamentben. Karácsony Gergely független képviselő felsőoktatást érintő interpellációjára kellett volna válaszolnia, de ez valahogy nem sikerült. Volt viszont helyette dopmenezés, bajnaizás, szobordöntögetés és narkózás rogyásig, csak éppen válasz nem. Ráadásul államtitkárhoz egyáltalán nem illő személyeskedése (Dopmanről van szó) odáig fajult, hogy általános felzúdulást keltett a parlament soraiban, a levezető elnök rendre is utasította Doncsevet. Szegény Karácsony Gergely is csak annyit tudott kinyögni, hogy „Mi volt ez államtitkár úr?”.

Nos, én most ezúton kérek bocsánatot a hetvenhetedik senkiért, ugyanis tévedtem. A hetvenhetedik egy sorszám, egy viszonyítási alap, ami bizonyos rangot, helyezést mutat egy sorban. Mondjuk egy Tour de France-on hetvenhetediknek lenni már rangot jelent. Tévedtem tehát, és nem hetvenhetediket kellett volna írnom, hanem egy utolsó senkit. Így, minden köteles tisztelet nélkül. Mert a rangjához, beosztásához való tiszteletet csak az követelheti meg, aki úgy is viselkedik, ami viszont Doncsev Andrásról egyáltalán nem mondható el, hiszen annyira alantas, politikushoz, képviselőtársához, illetve a Tisztel Ház falaihoz nem méltó módon viselkedett.

Tehet megállapítható, hogy kissé figyelmetlen voltam, és valóban tévedtem. Doncsev András valóban államtitkár. Sajnos! De hogy az én szememben valaki is lenne, akit érdemes nevén és rangján nevezni? Már bocsánatot kérek…