Nem szoktam – legalábbis nagyon ritkán – ezen a blogon
véleményezni a magyar labdarúgást. Meg van annak a maga helye, így most sem
teszem. A Holland-Magyar 8:1, és az Andorra elleni keserves 2:0 magáért beszél.
Valóban szót sem érdemel.
Az viszont annál inkább, amit a Magyar-Andorra mérkőzés közben az M1 közvetítő riportere
Az viszont annál inkább, amit a Magyar-Andorra mérkőzés közben az M1 közvetítő riportere
művelt. A személye nem érdekes (nyilván magára ismer), csak
maga a jelenség. A teljesség és érthetőség kedvéért most szó szerint idézem a
riporter szavait:
”Tényleg nem célom, hogy ellenségeket szerezzek…bár egyel több, vagy kevesebb, az már mindegy… de azért már csak elmondom, mert böki a csőrömet. Há’ de tényleg, szóval amit itt Mohay Bence kollégám… amit itt Csank Jánossal készített a szünetben… Istenem, mekkora közhelyek voltak ezek; ’föl kell állnunk a padlóról, a Jugó pótselejtező után is fölálltunk’… Könyörgöm… Hol álltunk mi föl a padlóról Mexikó után? Hát sehol! Hol álltunk mi föl a Jugoszlávok elleni pótselejtező után, amikor Csank volt a szövetségi kapitány? Nem álltunk fel a padlóról azóta sem… És ezek milyen dumák, már hogy majd újra kell kezdeni és akkor majd akkor azt kell megtartani, ami jó, ami nem jó, azon meg javítani kell… Jézus Máriám… Egyetlenegy konkrétum nem hangzik el soha ilyenkor… Hát ilyeneket én is tudok… Meg a labda gömbölyű meg azt is – ahogy szokták mondani… Nem akarom bántani tényleg Csank Jánost, mert ugyanannak a közegnek a terméke ő is, de aki visszahallgatja most ezt az interjút… A semmit mondta el.”
”Tényleg nem célom, hogy ellenségeket szerezzek…bár egyel több, vagy kevesebb, az már mindegy… de azért már csak elmondom, mert böki a csőrömet. Há’ de tényleg, szóval amit itt Mohay Bence kollégám… amit itt Csank Jánossal készített a szünetben… Istenem, mekkora közhelyek voltak ezek; ’föl kell állnunk a padlóról, a Jugó pótselejtező után is fölálltunk’… Könyörgöm… Hol álltunk mi föl a padlóról Mexikó után? Hát sehol! Hol álltunk mi föl a Jugoszlávok elleni pótselejtező után, amikor Csank volt a szövetségi kapitány? Nem álltunk fel a padlóról azóta sem… És ezek milyen dumák, már hogy majd újra kell kezdeni és akkor majd akkor azt kell megtartani, ami jó, ami nem jó, azon meg javítani kell… Jézus Máriám… Egyetlenegy konkrétum nem hangzik el soha ilyenkor… Hát ilyeneket én is tudok… Meg a labda gömbölyű meg azt is – ahogy szokták mondani… Nem akarom bántani tényleg Csank Jánost, mert ugyanannak a közegnek a terméke ő is, de aki visszahallgatja most ezt az interjút… A semmit mondta el.”
Eddig az idézet. És eddig az elrettentő példa arról, hogyan
viselkedhet etikátlanul (helyesebb lenne a bunkó szó) egy közvetítőriporter,
akit jobb helyekről egy ilyen után azonnali hatállyal kirúgnának, de úgy, hogy
a lába sem érné a földet. Mert véleményt lehet mondani egy mérkőzésről, amit
éppen vezet, de egy olyan valakiről, akit az MTV keresett meg egy villáminterjú
elejéig és akinek tulajdonképpen semmi köze ahhoz, ami mostanság a magyar
válogatott fiaskósorozatai körül zajlik… Nos, azt hiszem, végtelen aljasság
megpróbálni Csank nyakába varrni a románok,
vagy a hollandok elleni kudarcot, vagy azt a szánalmas vergődést, amit a
válogatott most Andorra ellen mutatott. De mit is várhatunk el egy olyan
hírcsatornától, amely az etika fogalmát már hírből sem ismeri? Amilyen a
közvetítőriporter, olyan az MTV. Híven tükrözi mindazt a számító gazemberséget,
amely jellemzi az egész magyar közszolgálati médiát, az MTVA-t, és rajta
keresztül a kormányt. Valahogy bűnbakot kell produkálni és megmagyarázni a
semmit, hogy miért is épülnek százmilliárdokért stadionok. És úgy látszik, hogy
az M1 közvetítőriportere ezt a feladatot most magasan teljesítette. Nyilván
lesz, aki majd gratulál neki. Csak egy a gond, hogy Csank János személyében egy
olyan embert próbált porbaalázni, akinek
a magyar labdarúgás valóban sokat köszönhet, és akinek még a közhelyei is
többet érnek, mint egy jellemtelen közvetítőriporter háromperces kirohanása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése