 |
| Montázs: Plajbászblog |
Mi ez?
Talán egy ócska prím, ámbár a jelzőjével a matematikusok bizonyára nem értenének egyet és hevesen tiltakoznának.
Talán egy ócska prím, ámbár a jelzőjével a matematikusok bizonyára nem értenének egyet és hevesen tiltakoznának.
Huszonhárom.
Páratlan szám? Ez is fedi a valóságot, mind számszaki, mind átvitt értelemben.
Páratlan szám? Ez is fedi a valóságot, mind számszaki, mind átvitt értelemben.
Huszonhárom.
Lehet a hónap huszonharmadik napja, amely viszont az időt jelöli. Az idő múlását, a Föld pozícióját időtlen körforgása során.
Lehet a hónap huszonharmadik napja, amely viszont az időt jelöli. Az idő múlását, a Föld pozícióját időtlen körforgása során.
Huszonhárom.
Amúgy egy különleges szám. A magyarok életében mindenképpen.
1956 októberének 23. napjára esett történelmünk talán legellentmondásosabb eseménye. Esemény, ami sokáig ellenforradalom volt, majd forradalommá alakult. Megosztó forradalommá. Amilyen a magyarság mindig is volt. Demokráciáért kiáltottunk. Úgy akkor, ahogyan most is, de tenni érte… Az már nem a „magyar virtus” jellemzője.
Huszonhárom.
Amúgy egy különleges szám. A magyarok életében mindenképpen.
1956 októberének 23. napjára esett történelmünk talán legellentmondásosabb eseménye. Esemény, ami sokáig ellenforradalom volt, majd forradalommá alakult. Megosztó forradalommá. Amilyen a magyarság mindig is volt. Demokráciáért kiáltottunk. Úgy akkor, ahogyan most is, de tenni érte… Az már nem a „magyar virtus” jellemzője.
Huszonhárom.
Ennyi év telt el, az úgynevezett békés rendszerváltás óta.
Nem huszonnégy, mint sokan hangoztatják, nem. 1990 volt az igazi rendszerváltás
éve Magyarországon.
Huszonhárom.
Vajon most mit jelenthet ez a szám?
Időt, történelmet… tanúságot, vagy tanulságot? Vagy egyiket sem, hanem egy tárgyat? Egy fejfát, amelyre felvéssük ezt a prímet? A demokrácia fejfájára. „Élt 23 évet” Eddig bírtuk, ennyi telt, eddig akartuk, eddig vágytuk az önállóságot, azt, hogy önmagunk döntsünk önmagunkról. Nem, nem holmi külhoni ellen a demokráciánk ellensége, hanem önmagunk. Mint mindig.
Vajon most mit jelenthet ez a szám?
Időt, történelmet… tanúságot, vagy tanulságot? Vagy egyiket sem, hanem egy tárgyat? Egy fejfát, amelyre felvéssük ezt a prímet? A demokrácia fejfájára. „Élt 23 évet” Eddig bírtuk, ennyi telt, eddig akartuk, eddig vágytuk az önállóságot, azt, hogy önmagunk döntsünk önmagunkról. Nem, nem holmi külhoni ellen a demokráciánk ellensége, hanem önmagunk. Mint mindig.
’56-hoz nem az oroszok vezettek. Nem kedves honfitársaim! A
„Ruszkik haza!” csak a következmény. Mindaz, amelybe önmagunk ástuk magunkat.
Mondjuk a századelőn, vagy ’45 tavaszán. Nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel
akkor sem, mint ahogy most sem. De ha nekünk így a jobb, demokrácia nélkül,
akkor meg is érdemeljük.
Huszonhárom évvel a demokrácia kivívása után, 2013. október 23-án, megint nem tudtunk együtt ünnepelni. Hevület az volt, de forradalmi… a demokráciáért… Szinte alig hallhatóan. Félénken és lustán, gyáván megalkudva és széthúzva, hazugsággal a hazugságban. Ahogyan mindig is tettük.
Szomorú volt ez a nemzeti ünnep. Megint. Egy színjáték, amelynek már csak kelléke a lyukas, megtépett lobogó. Amelyen ha áttekintünk, nem látjuk önnön valóságunkat. Csak szégyenünket. Alázatba és gyalázatba süllyedt ősi szégyenünket.
Huszonhárom évvel a demokrácia kivívása után, 2013. október 23-án, megint nem tudtunk együtt ünnepelni. Hevület az volt, de forradalmi… a demokráciáért… Szinte alig hallhatóan. Félénken és lustán, gyáván megalkudva és széthúzva, hazugsággal a hazugságban. Ahogyan mindig is tettük.
Szomorú volt ez a nemzeti ünnep. Megint. Egy színjáték, amelynek már csak kelléke a lyukas, megtépett lobogó. Amelyen ha áttekintünk, nem látjuk önnön valóságunkat. Csak szégyenünket. Alázatba és gyalázatba süllyedt ősi szégyenünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése