A harmadik szem, avagy azeri bukta II

Montázs: Plajbászblog

Hajnali fél 5-kor - ébresztő gyanánt - az egyik kereskedelmi rádiócsatorna adta hírül, hogy Brüsszel végleg elutasította a Nabucco gázvezeték támogatását. 200 milliárd eurós üzletről lett volna szó, ami most potom 6 milliárdra zuhant vissza, ami arra elég, hogy az érintett uniós tagállamok rácsatlakozhassanak a Nabucco helyett a szintén kérdéses Shah Deniz II-re, illetve a TAP (Trans Adriatic Pipelin) gázvezetékre.

Hogy miért érdekes ez?
Mert ahogyan azt már a Plajbászblog is elemezte „Azeri bukta” (2013. június 27-i) című cikkében, ez a lépés erősíti, illetve meghagyja az orosz függőséget.
Hatalmas saller ez Orbán Viktornak, aki fizetőeszközként adta át Azerbajdzsánnak a baltásgyilkost. Brüsszel most alaposan keresztülhúzta a számítását, mert ezzel a MOL stratégiai szerepe is teljesen más értelmezést nyer, a magyar gázelosztói álom is köddé válik.
Úgy látszik Brüsszel energiapolitikája teljesen ellentétes Orbán Viktor elképzeléseivel, és mindaz az ügyeskedés, amit 2010 óta tartó „uralkodása” alatt véghezvitt (MOL-részvények kivásárlása a Surguttól, Safarov szabadonbocsátása, az E-On gáztározóinak államosítása, az INA-ügy) most mind a szemétdombra kerül. Orbán számára nyilvánvalóan nem csak az EU, de most már Putyin is az ellenségképek sorába kerül.

A kormány Magyarország energiaellátására vonatkozó – enyhén szólva is sajátos - intézkedésein és a kormányfő döbbenetes amatőrizmusán már egy harmadik szem sem segíthet. Nem csak hogy rá kell döbbenjen arra, hogy az Európai Unió sakktábláján ő csak egy apró és feláldozható gyalog, hanem ország-világ előtt még ki is nevetteti magát.

Egyszerűen nem lehetett nevetés nélkül megállni, hogy indiai látogatása során, azzal boldogította házigazdáit, hogy a jövőben (?), európai viszonylatban, Magyarországon lehetnek a legalacsonyabbak a villamosenergia-árak, ennek feltétele pedig az atomenergia fejlesztése, de leginkább az, hogy jövőre ő nyerje a választásokat.

Először is: Hol érdekelnék Indiát Orbán választási álma-vágya? Másodsorban miért érdekelné Indiát, hogy Magyarországon mennyibe kerül a villamosenergia, és hogy Paks a hazai villamosenergia-szükséglet ellátásából 40, vagy 70%-ban veszi ki részét?
Harmadsorban mi köze lehetne Indiának Pakshoz? Mert ha a kormányfő ilyesféle kinyilatkoztatásokra ragadtatta magát, akkor ismét valami egetverő ostobaságon törheti a fejét. Ugyanis tudvalevő, hogy a Paksi Atomerőművet az oroszok, azaz még a szovjet éra építette, és helyezte üzembe, teljes egészében orosz technológiára épül. Kézenfekvő tehát, hogy Paks fejlesztését, bővítését is az oroszokra bízzuk mind a technológiai kompatibilitás véget (ami a nukleáris biztonság szempontjából elsődleges fontosságú), mind pedig anyagi megfontolásból.
Tehát, ha Orbán most azon töpreng, hogy az indiaiakat (szakembereket, technológiát?) vonja be Paks bővítésébe, azzal veszélybe sodorja az országot, azaz nemzetbiztonsági vonatkozásban is súlyos hibát vét. Ezenkívül nem csak nukleáris, hanem pénzügyi vonalon is veszélyes játék, mert nem valószínű, hogy Oroszország hálás lenne azért, hogy Orbán kizárja őket annak az erőműnek a fejlesztéséből, amit tulajdonképpen ők hoztak létre. Ennek pedig egyenes következménye, hogy nem fognak Orbánnal kesztyűs kézzel bánni, ha a kőolaj és földgázárak megállapításáról lesz szó.

Azt mondtam, hogy már nevetségességbe torkollott Orbán Viktor energiapolitikája, de ez nem teljesen igaz. Ez már maga a tragikomédia.