Lomi

Rajz: Internet

Régen a szemét, hulladék közötti kotorászást guberálásnak hívták. Ma lomizás a becsületes neve, ami annyit jelent, hogy a lomtalanítás során kirakott feleslegessé vált háztartási lim-lomok között kotorászik a megélhetési „bűnöző”. Bizony bűnöző (?)! Legalábbis a legújabb, szociális érzékenységéről híres Tarlós István olvasatában.

Mert miről is van szó? Arról, hogy Tarlós szerint, a közterületre kirakott lomok, a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, s mint ilyen, annak megdézsmálása – azaz a lomizás - lopás, amely akár 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel is büntethető.

(Csak úgy mellékesen: Ha teszem azt, este kirakok egy ócskának tűnő kisszekrényt, aztán félóra múlva eszembe jut, hogy ez mégiscsak egy XIV. Lajos korabeli komód és visszaviszem, akkor én már köztulajdont lopok? Vagy mondjuk, a garázsból kitolom az utcára nagyapám rendszámnélküli ősrégi autóját, mert épp lomtalanítani támadt kedvem a garázst, akkor az „oldtimer” automatikusan önkormányzati tulajdonná válik? Hogy is van ez?)

Az ilyesmire mondaná megboldogult apósom: - Azt a jezubelusát!

Na most akkor a Kocsis Máté-féle hajléktalantörvény után itt az újabb, a Tarlós-féle lomitörvény, ami ugye ismét a mélyszegénységből való kitörést szolgálja, és legalább olyan „emberséges”. Belegondolván, hogyan is képzeli a pór, hogy megdézsmálja a magántulajdonból egy éjszaka alatt átlényegült köztulajdont? Még mit nem! Persze megértem én Tarlós urat, hiszen a szemét nagy kincs, mint ahogy a szemétség is manapság, és a más szemetében kotorászni mégiscsak centrális erőtérben a legjobb. Azért elgondolkodtató, hogy Tarlós úr miért nem lép fel ilyen vehemenciával, a fővárost elárasztó szeméthegyek eltüntetése, vagy a közterületek parlagfűmentesítése, illetve az illegális fakivágások ügyében is? Talán, mert abból nem lehet kimazsolázni az értékeket, vagy esetleg meg kellene büntetni a mikutyánkkölykét is? Meglehet.

De ne keseredjen el Tarlós úr! A magyar leleményes. Így történik meg az, hogy manapság már célirányos a lomizás. Mert a lomizók jobban tudják, hogy mikor van lomtalanítás, mint maguk az érintettek, így aztán megtörténik az a „skandalum”, hogy a lomtalanítást megelőző napon szépen, akkurátusan becsöngetnek a házakhoz és előzékenyen felajánlják, hogy segítenek elvinni a kidobásra szánt lomot. Na erre kössön bogot Tarlós úr, erre varrjon büntetőparagrafust!

Egyébként megjegyzem, hogy én is kilomiztam ám egy kincset érő „önkormányzati tulajdont”. Egy 1899-ben Rédey Miklós budapesti rendőrkapitány által szerkesztett és 1903-ban kiadott tenyérnyi, ám annál vaskosabb zsebkönyvet. Kiadta a Magyar Királyi Államrendőrség, a címe pedig „Rendőrlexicon”. Roppant tanulságos kis olvasmány. Lenne mit tanulnia belőle Tarlós úrnak is. Például olyan van benne, hogy a kupleráj ajtaja nem lehet nyitva, és a kiskorúak nem látogathatják (trafiktörvény?). Meg olyan is, hogy vak lóval nem fuvarozunk, szakadt, piszkos, koszos ülésű bérkocsival, lóvasúttal, vagy villanyossal nem közlekedünk. Aztán van benne olyan, hogy nem ildomos köpködni (pláne szotyolát), mert pillanatok alatt bezsuppolják az áristomba az illetőt. És bárca nélkül sem lófrálhatnak a bárcáshölgyek reggel nyolc és délután négy között. Ugye érdekes, különösen a mai, XXI. századi Budapestet, annak tömegközlekedését, vagy az új oktatási törvény diákok utcai tartózkodására vonatkozó részét szemlélve.

Szóval Tarlós úr, ha én mondjuk délben leheveredek egy mostanság oly’ divatos szakadt dizájnú ruhában az Engels (bocsánat Erzsébet) tér langy pázsitjára, egy még ki nem vágott platán alá, rágyújtok egy cigire és egy kristálypohárban magam mellé teszek egy traubit, majd elkezdem olvasgatni ezt az antik rendőrlexikont, akkor én halmozott büntetésre számíthatok. Egyrészt megdézsmáltam a becses köztulajdont, másrészt életvitelszerűen használom a közterületet, elvégre olyan otthonosan érzem magam a platán alatt. Mennyi lesz a tarifa Tarlós úr? Három év, négy, esetleg több? Sebaj, majd leülöm, illetve ledolgozom. Valamelyik magánnagybirtok szőlészetében.