Giliszták a betonon

Fotó: Plajbászblog

Ma reggel az utcát járva különös természeti jelenséget figyeltem meg. Szinte lépni sem lehetett a járdán a rengeteg földigilisztától, amelyek végüket járva tekergőztek a betonon. Ilyesmit általában nyár derekán, záporok, zivatarok után figyelhet meg az ember. Most viszont mindez cudar időben, inkább télre, sem mint tavasz derekára jellemző időben történt.

A rengeteg csapadék, a teljesen átázott, vízzel telítődött föld kiűzte természetes élőhelyükről ezeket a gyűrűsférgeket. Nem tudhatom, hogy a rigókon és rajtam kívül valaki más is észrevette-e őket, engem mindenestre elgondolkodtatott, s bizonyos összefüggések keresésére késztetett.

Egyre többen veszik észre, hogy valami nem stimmel az időjárással. Eltolódni látszanak az évszakok, szinte minden átmenet nélkül robban be a nyár a tél után. És ez a rengeteg csapadék. Előbb a hó, majd az eső… És csak esik és esik. És hideg van. A giliszták fuldokolva menekülnek ki a földből. És sötét van, mintha sohasem akarni többé kiderülni az ég, a fák, a bokrok, a tavaszi virágok nem tudnak szirmot bontani, csak kínlódnak. Szinte fuldokolnak ők is a hóban, a hideg esőben.

A hóesés és hóolvadás utáni jelentős mennyiségű eső most árvízzel, belvízzel fenyegeti az országot. Az őszi vetésnek vége, a tavaszi vetést nem lehet elkezdeni. A mezőgazdaság nagy valószínűség szerint krízisév elé néz, és vele szoros összefüggésben a magyar gazdaság is.

Tudvalevő, hogy Magyarország agrár-ország, az emberek leginkább a földből és nem az iparból élnek. Ha a föld nem ad elég terményt, akkor oda az állattenyésztés, az élelmiszerkereskedelem és export, mi több e téren még jelentős importra is szorulhatunk. Az pedig sok pénzbe kerül. Ha a vidék gondokkal küzd, ha a vidék éhezik, akkor az ország éhezik, és nagyon úgy néz ki, hogy az égiek nem akarnak kegyelmezni Magyarországnak sem. És ha ők nem akarják, akkor ott nem segít semmiféle központi támogatás, vagy krízisalapból csepegtetett pénz. Mert az csak pénz és azt köztudottan nem lehet megenni. Tudjuk, hogy mivel jár az éhség, a mezőgazdasági termények szűkössége. Akár társadalmi konfliktusokhoz is vezethet. A történelem már számos alkalommal szolgált erre is bizonysággal.
Most csupán krízisvalószínűségről beszélek. Lehetséges, hogy ennek a szokatlan időjárásnak globális okai vannak, (vulkánkitörések, környezetszennyezés, klimaváltozás), ami természetes módon kihathat a magyar gazdaságra és társadalomra, fokozottan elősegítve a problémák felszínre törését. De talán még nem késő lépni.

Felelős gondolkodás, előrelátó intézkedések szükségeltetnek, mert lózungokkal, jelszavakkal nem lehet egy országot irányítani. Ebbe beletartozik a környezetvédelem csakúgy, ahogy vízügy normalizálása, a mezőgazdaság termelés ésszerűsítése (nem csak nyakló nélküli vis major-támogatása), a szakemberek és szakirányítók helyzetbehozása. Amíg ez nincs, amíg nincs felelős gazdasági szakemberképzés, illetve a szakemberek kizárólag politikai irányítás szerint cselekedhetnek, addig csupán a természet jóindulatára támaszkodhatunk. A természetet pedig sohasem érdekelte a politika, legfőképpen a pénz. Ugyanúgy elbánik a harácsoló milliárdos politikussal, mint a koldussal. Tehát több alázatot! A társadalommal szemben is, de leginkább a természettel szemben.

Jó lenne ha ezen a mi vezetőink is elgondolkodnának, különben könnyen úgy járhatunk, mint a földigiliszták. Tekergőzhetünk levegőért kapkodva a betonon. Mert a természet – jelen esetben a víz – az úr és nem ők, sem nem mi.