A Gazprom állhat a Tigáz tulajdonosváltásának hátterében?

Fotó: Euroimage

Az olasz ENI energetikai óriás vásárolta meg az német RWE 44 százalékos tulajdonrészét a Tigáz Zrt-ben – tudatták a hírcsatornák, így a Tigáz 97%-ban került az ENI tulajdonába. A vételárat nem publikálta az ENI.

Sokan találgatják, hogyan került az ENI oly’ hirtelen a képbe. Nos, a magyarázat kézenfekvő: a Gazprom, azaz a Déli Áramlat gázvezeték kiépítése miatt.

Immáron teljes erővel nyomul Európa felé a Gazprom, abból a célból, hogy Ukrajnát kikerülve juttathasson az orosz fél földgázt az európai régióba.

A Tigáz kivásárlása is illeszkedik abba a projektbe, amelynek több ország is szereplője, így Oroszország, Törökország, Bulgária, Szerbia, Magyarország, Szlovénia és Olaszország. Fő finanszírozói az orosz Gazprom mellett, az olasz ENI, a francia EDF és a német BASF SE.

Ez a projekt, azaz a Déli Áramlat kiépítése nem mai keletű terv, egészen 2005-ig nyúlik vissza. Ekkor határozták el a felek, hogy a dél-oroszországi Anapa városánál kitermelt gázt Ukrajna megkerülésével a Fekete tenger alatt vezetik Európába. Ennek érdekében létrehoztak egy svájci bejegyzésű vegyesvállalatot, a South Stream AG-t, amelynek két résztvevője van, a Gazprom és az ENI.

Hatalmas beruházásról van szó, amelynek támogatói között szerepel(t) Vlagyimir Putyin, Silvio Berlusconi, vagy immáron Orbán Viktor is, aki pedig a kormányváltás előtt még azt hangoztatta, hogy nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja. De változnak az idők, változott Orbán Viktor hozzáállása is, hiszen rájött, hogy hatalmas pénzek fekszenek a Déli Áramlat beruházásban (16 milliárd euró), tehát neki is csurranhat-cseppenhet a haszonból. Erre nyilván kenyeres pajtása és példaképe Silvio Berlusconi döbbenthette rá, akinek pedig jelentős érdekeltségei vannak az ENI-ben.

Így múlt tehát el a világ dicsősége, azaz ennek alapján rohant ki Putyinhoz Orbán (most valahogy hirtelen feledésbe merült a katari cseppfolyós gáz), vagy tett „baráti” látogatást Bulgáriában Áder János. Ez állhat annak is a hátterében, hogy Szerbia uniós tagságát olyannyira szorgalmazza most Magyarország, miközben Románia schengeni-i csatlakozása, vagy a horvát INA-MOL (Hernádi Zsolt ügye) kérdés háttérbe szorult.

A keleti szelek a Déli Áramlattal jönnek, s immáron viharos gyorsasággal, ugyanis a tervek szerint 2018-ra már 63 milliárd köbméter gázt kell, hogy szállítson a vezeték.

Csodák tehát nincsenek. Az RWE ellehetetlenítése, a tározók állami kivásárlása tehát mind-mind egy célt szolgálnak. A Gazprom céljait. És ebben Orbán Viktor teljes erőbedobással vesz részt, vidám barakk ide, vidám barakk oda. Hiszen a pénz(éhség) nagy úr, és nehogy már egy „Gyurcsány-senki” és „kompániája” fölözze le a hasznot.

És egy friss hír, ami szorosan kapcsolódik az előző íráshoz, és amely jól jellemzi a „sajátos” orbáni energia-politikát:

Fotó: Privátbankár

Az MTI híradása szerint 46 milliárdos osztalékot szándékozik fizetni részvényeseinek a MOL. Annyira jó évet zárt ebben a gazdasági hanyatlásban, hogy ekkora extraprofitra tudott szert tenni. Mivel az állam több mint 24%-os részesedéssel bír a MOL-ban (hála a Szurgutnyeftyegas-nak, az ötszázmilliárdos kivásárlásnak, és a magasságos mindenhatónak), így az állam durván 11 milliárdos osztalékot kap. Úgy is mondhatnánk, hogy jól tőzsdézte ki magának az adófizetők pénzét.

Kis hajszál ugyan van a levesben. Mégpedig az, hogy az állam határozza meg az üzemanyagárakat, azaz annak túlnyomó hányadát kitevő adókat, járulékokat, és immáron beleszólása van a MOL-beruházásokba is, ami befolyásolhatja az osztalék összegét.. Így tehát saját magának realizálja, illetve teszi lehetővé azt a bizonyos „extraprofitot”, amit most a MOL részvényesei lenyelnek. Az adófizetők pénzéből. Mert ugye ezt is mis fizetjük, csakúgy, ahogyan a részvénykivásárlást is. Tehet nem elég, hogy többszörös adót vagyunk kénytelenek fizetni a kőolajszármazékokért, még a részvényes (?!) államot is mi finanszírozzuk immáron osztalék formájában. Nevezhetjük ezt akár egy újabb adónak is. És mindezért Hernádi Zsoltot a MOL közgyűlése újabb öt évre igazgatósági taggá választja, azt a Hernádi Zsoltot, akit a MOL-INA stikliből kifolyólag a horvát ügyészség mind a mai napig nem tudott kihallgatni. Pedig Hernádi tudna mit mesélni a horvát-szlovén pengeváltásról Déli Áramlat ügyben, és a MOL ebben játszott szerepéről.

Szóval minden összefügg mindennel - főleg az energiapolitikában -, az adófizetők pedig nyögik.

Egy valamit nem értek. A Tözsdefelügyelet, vagy az EU pénzügyi tanácsa hogyhogy nem lép ez ügyben, hiszen az állam, mint törvényhozó tényleges ráhatással bír a tőzsdére, a részvénypiacra, így osztalékrealizálása teljesen abszurd. Hogy is van ez?